Galatians 4
1 But I say: —for as long a time as, the heir, is an infant, he differeth, nothing, from a servant, though, lord of all,
Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek,
2 But is, under guardians, and stewards, until the [day] fore-appointed of the father:
hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3 So also, we, when we were infants, under the elementary principles of the world, were held in servitude;
Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaként:
4 But, when the fulness of the time came, God sent forth his Son, who came to be of a woman, who came to be under law, —
Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett,
5 That, them who were under law, he might redeem, that, the sonship, we might duly receive; —
hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
6 And, because ye are sons, God hath sent forth the Spirit of his Son into our hearts, exclaiming, Abba! Oh Father!
Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abbá, Atya!
7 So that, no longer, art thou a servant, but a son; and, if a son, an heir also, through God.
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
8 But, at that time—not knowing God, ye were in servitude unto them who, by nature, are not Gods;
Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek.
9 Whereas, now, having acknowledged God, —or rather, having been acknowledged by God, how turn ye back again unto the weak and beggarly elementary principles, unto which, over again, ye are wishing, to come into servitude?
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?
10 Days, ye do narrowly observer, and months, and seasons, and years: —
Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket meg az esztendőket.
11 I am afraid of you—lest by any means, in vain, I should have toiled for you!
Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körülöttetek.
12 Become ye as, I, because, I also, [was] as, ye, —brethren, I entreat you. Not at all, have ye wronged me.
Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
13 Howbeit ye know that, by reason of a weakness of the flesh, I myself announced the glad-message unto you, formerly;
Tudjátok pedig, hogy testem erőtlensége miatt hirdettem nektek az evangéliumot először.
14 And, your trial, in my flesh, ye despised not, neither spat ye [in disgust], but, as a messenger of God, ye welcomed me—as Christ Jesus.
És megkísértetve testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Where, then, is the happiness ye accounted yours? For I bear you witness—that, if possible, your eyes, ye would have dug out, and given unto me.
Hová lett tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges lett volna, szemeiteket kivájva, nekem adtátok volna.
16 So then, your enemy, have I become, by dealing truthfully with you?
Tehát ellenségetek lettem-e, megmondva néktek az igazat?
17 They shew a zeal for you, not honourably, but wish, to shut you out, in order that ye may be zealous for, them.
Nem szépen buzgólkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettük buzgólkodjatok.
18 Howbeit it is, honourable, to show zeal in what is honourable at all times, and not only when I am present with you; —
Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
19 My dear children! for whom I, again, am in birth-pains, until Christ be formed within you; —
Gyermekeim! Kiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek Krisztus.
20 I could wish, however, to be present with you, even now, and to change my voice, —because I am perplexed regarding you.
Szeretnék pedig most közöttetek jelen lenni és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
21 Tell me! ye who, under law, are wishing to be: The law, do ye not hear?
Mondjátok meg nékem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-e a törvényt?
22 For it is written, that, Abraham, had two sons—one by the bondmaid, and one by the free woman;
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól és a másik a szabad asszonytól.
23 But, he that was of the bondmaid, after the flesh, had been born, whereas, he that was of the free woman, through means of a promise.
De a szolgálótól való test szerint született; a szabad asszonytól való pedig az ígéret által.
24 Which things, indeed, may bear another meaning; for, the same, are two covenants, —one, indeed, from Mount Sinai, into bondage, bringing forth, the which is Hagar, —
Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség: az egyik a Sínai-hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár,
25 And, the Hagar, is Mount Sinai, in Arabia, —she answereth, however, unto the present Jerusalem, for she is in bondage with her children;
mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
26 But, the Jerusalem above, is free, —the which is our mother;
De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
27 For it is written—Be gladdened, O barren one! that wast not giving birth, break forth and shout, thou that wast not in birth-pains, —because, more, are the children of the deserted one, than of her that had the husband.
mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz, mert sokkal több az elhagyottnak magzata, mint akinek férje van.“
28 And, we, brethren, after the manner of Isaac, are children of a promise.
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint ígéretnek gyermekei vagyunk.
29 But, just as, then, he that after the manner of the flesh had been born, did persecute him who [had been born] after the manner of the Spirit, thus, also now.
De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
30 But, what saith the scripture? Cast out the serving woman and her son; for in nowise shall the son of the serving woman inherit with the son of the free.
De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
31 Wherefore, brethren, we are not children of a serving woman, but of the free: —
Azért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabad asszonyé.
