Acts 25
1 Festus, therefore, having come upon the province, after three days, went up unto Jerusalem from Caesarea;
Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap mulva felméne Jeruzsálembe Czézáreából.
2 and the High-priest and chiefs of the Jews laid information before him against Paul, and began to beseech him
Panaszt tőnek pedig néki a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt,
3 asking for themselves as a favour against him, that he would send for him unto Jerusalem, —making, an ambush, to kill him on the way.
Kérvén magok számára jóindulatát ő ellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék őt az úton.
4 Festus, therefore, answered, that Paul should be kept in Caesarea, and that, he himself, was about, shortly, to be going out [thither].
Festus azonban azt felelé, hogy Pált Czézáreában őrzik, ő maga pedig csakhamar ki fog menni:
5 They, therefore, among you (saith he) who are in power, let them go down with me; and, if there is in the man, anything amiss, let them accuse him.
A kik azért köztetek, úgymond, főemberek, velem alájővén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene.
6 And, spending among them, not more than eight or ten days, he went down unto Caesarea; and, on the morrow, taking his place upon the judgment-seat, ordered Paul to be brought.
Miután pedig tíz napnál tovább időzött közöttük, lemenvén Czézáreába, másnap ítélőszékibe üle, és Pált előhozatá.
7 And, when he presented himself, the Jews who, from Jerusalem, had come down, stood round about him, many and grievous charges, bringing against [him], which they were not able to prove, —
Mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálemből, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani;
8 Paul saying in defence—Neither against the law of the Jews, nor against the temple, nor against Caesar, have I in anything sinned.
Mivelhogy ő a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.
9 But, Festus, wishing, with the Jews, to gain, favour, answered Paul, and said—Art thou willing, unto Jerusalem, to go up, and, there, concerning these things, be judged before me?
Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, monda: Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekről én előttem?
10 But Paul said—Standing before the judgment-seat of Caesar, am I, where, I, ought to be judged. Unto the Jews, have I done no wrong, as, even thou, right well, art discovering.
Pál azonban monda: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod.
11 If then, on the one hand, I am doing wrong, and, anything worthy of death, have committed, I excuse not myself from dying; but, on the other hand, if there is, nothing, in the things whereof these are accusing me, no man, hath power to give, me, unto them as a favour: —Unto Caesar, I appeal!
Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sincs azokban, a mikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!
12 Then Festus, having conversed with the council, answered—Unto Caesar, hast thou appealed? Unto Caesar, shalt thou go.
Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra appelláltál, a császár elé fogsz menni!
13 And, some days having gone by, Agrippa the king and Bernice came down to Caesarea, to salute Festus.
Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Czézáreába, hogy köszöntsék Festust.
14 And, as they were spending more days there, Festus, repeated, unto the king, the things relating to Paul, saying—A certain man, hath been left behind by Felix, as a prisoner;
Mikor pedig több napig időztek ott, Festus elébe adá a királynak a Pál dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit Félix hagyott fogva.
15 concerning whom, when I happened to be in Jerusalem, the High-priests and the Elders of the Jews laid information, claiming against him a condemnation:
Ki felől, mikor Jeruzsálembe mentem, jelentést tőnek a főpapok és a zsidóknak vénei, kérve ő ellene ítéletet.
16 unto whom made answer—That it is not a custom with Romans, to grant as a favour any man, before the accused, face to face, should have his accusers, and, opportunity of defence, should receive, concerning the charge.
Kiknek azt felelém, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert halálra adjanak, mielőtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival, és alkalmat nem nyer a vád felől való mentségére.
17 When, therefore, they had come together here, no delay whatever, making, on the next day, taking my place upon the judgment-seat, I ordered the man to be brought:
Mikor azért ők ide gyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozatám azt a férfiút,
18 Concerning whom, taking their stand, his accusers, no accusation at all, were bringing, of the evil things which, I, had been suspecting;
Ki ellen, mikor vádlói előálltak, semmi bűnt nem hoztak fel azok közül, a miket én sejtettem:
19 but, certain questions concerning their own demon-worship, had they against him, and concerning one Jesus, who had died, whom Paul was affirming to be alive.
Hanem valami vitás kérdéseik valának ő vele az ő tulajdon babonaságuk felől, és bizonyos megholt Jézus felől, kiről Pál azt állítja vala, hogy él.
20 And, I, being at a loss as to the inquiry into these things, was asking—whether he might be minded to go unto Jerusalem, and, there, be judged concerning these things.
Én pedig bizonytalanságban lévén az e felől való vitára nézve, kérdém, vajjon akar-é Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg ezek felől.
21 But, Paul, having appealed to be kept for the decision of the Emperor, I ordered him to be kept, until I could send him up unto Caesar.
Pál azonban appellálván, hogy ő Augustus döntésére tartassék fenn, parancsolám, hogy tartassék fogva, míg őt a császárhoz nem küldhetem.
22 And, Agrippa, [said] unto Festus—I could wish, myself also, to hear, the man. To-morrow, (saith he) thou shalt hear him.
Agrippa pedig monda Festusnak: Szeretném magam is azt az embert hallani. Ő pedig monda: Holnap meg fogod őt hallani.
23 On the morrow, therefore, when Agrippa had come, and Bernice, with great display, and they had entered into the audience-chamber, with the captains of thousands and men of distinction of the city, —and Festus had given orders, Paul was brought.
Másnap tehát eljővén Agrippa és Bernicé nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Festus parancsolatjára előhozák Pált.
24 And Festus saith—King Agrippa! and all ye men, here present with us: Ye observe this person, concerning whom, one and all the throng of the Jews, have interceded with me, both in Jerusalem and here, crying aloud that he ought not to be living any longer.
És monda Festus: Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, kik velünk egybe itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem, mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább élnie.
25 But, I, gathered, that, nothing worthy of death, had he committed; and, this man himself, having appealed unto the Emperor, I decided to send him: —
Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot sem cselekedett, de mivel éppen ő maga appellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm őt.
26 Concerning whom, anything certain to write unto my lord, I have not; wherefore, I have brought him forth before you, —and especially before thee, King Agrippa! in order that, after examination had, I might have something I could write;
Ki felől nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak. Ezért hoztam őt előtökbe, és kiváltképen te elődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
27 For, unreasonable, unto me, it seemeth, when sending a prisoner, not also, the accusations against him, to signify.
Mert esztelen dolognak látszik nékem, hogy a ki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse.
