2 Samuel 1
1 And so it was, after the death of Saul, when David had returned from the smiting of the Amalekites, and David had abode in Ziklag two days,
Volt Sául halála után – Dávid pedig visszatért Amálék megverése után és maradt Dávid Cziklágban két napig.
2 yea so it was, on the third day, that lo! a man came out of the camp, from Saul, with his clothes rent, and earth upon his head, —and so it was, when he came in unto David, that he fell to the earth, and did homage.
volt a harmadik napon íme egy ember jön a táborból Sául mellől; ruhái megszaggatva és föld a fején; és volt, mikor bement Dávidhoz, földre vetette magát és leborult.
3 And David said unto him, From whence comest thou? And he said unto him, Out of the camp of Israel, am I escaped.
És mondta neki Dávid: Honnan jössz? Szólt hozzá: Izrael táborából menekültem.
4 And David said unto him—How turned out the matter? tell me, I pray thee. And he said—The people have fled from the battle, yea moreover, many, of the people have fallen, and died, Yea moreover, Saul, and Jonathan his son, are dead.
Erre szólt hozzá Dávid: Hogy történt a dolog, mondd csak meg nekem. Mondta: Hogy megfutamodott a nép a harcból, sokan el is estek a nép közül és meghaltak, Sául és fia Jónátán is meghaltak.
5 Then said David unto the young man who was telling him, —How knowest thou that Saul and Jonathan his son are dead?
És szólt Dávid az ifjúhoz, aki hírt mondott neki: hogyan tudod, hogy meghalt Sául meg fia Jónátán?
6 And the young man who was telling him said, It, so happened, that I was on Mount Gilboa, when lo! Saul, leaning upon his spear, and lo! the chariots and horsemen, hotly pursued him;
Szólt az ifjú, aki hírt mondott neki: Véletlenül ott voltam a Gilbóa hegyén és íme Sául, amint támaszkodik dárdájára s íme, a szekérhad és a lovasok, utolérték.
7 so he turned behind him, and saw me, —and cried out unto me, and I said, Behold me!
Hátrafordult és meglátott; akkor szólított engem, és mondtam: itt vagyok.
8 And he said unto me, Who art thou? And I said unto him, An Amalekite, am I.
Ekkor mondta nekem: ki vagy? Szóltam hozzá: amáléki vagyok.
9 And he said unto me, I pray thee, take thy stand by me, and put me to death, for the cramp hath seized me, —even for as long as my life shall be in me.
És szólt hozzám: Állj csak mellém és ölj meg, mert megragadott a görcs, mert egészen bennem van még a lelkem.
10 So I took my stand by him, and put him to death, for I perceived that he could not survive his fall, —so I took the crown that was on his head, and the bracelet that was on his arm, and have brought them in unto my lord, here.
Melléje álltam és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben elesése után. Akkor vettem a fején levő koronát és a karján levő karkötőt és idehoztam uramhoz.
11 Then David took hold of his clothes, and rent them, —yea moreover, [so did] all the men who were with him.
Ekkor megragadta, Dávid a ruháit és megszaggatta azokat, meg mind az emberek is, kik nála voltak.
12 And they lamented aloud, and wept, and fasted until the evening, —for Saul, and for Jonathan his son, and for the people of Yahweh, and for the house of Israel, because they had fallen by the sword.
Gyászt tartottak, sírtak és böjtöltek estig Sául miatt, fia Jonátán miatt, az Örökkévaló népe miatt és Izrael háza miatt, hogy elestek a kard által.
13 And David said unto the young man who was telling him, Whence art thou? And he said, Son of a sojourner—an Amalekite, am I.
És szólt Dávid az ifjúhoz, aki hírt mondott neki: Honnan való vagy? Mondta: Egy jövevény amáléki embernek vagyok a fia.
14 And David said unto him, —How wast thou not afraid to thrust forth thy hand, to destroy the Anointed of Yahweh?
Ekkor szólt hozzá Dávid: Hogyan nem féltél kinyújtani kezedet, hogy elpusztítsad az Örökkévaló fölkentjét!
15 So David called one of the young men, and said, —Go near—fall upon him. And he smote him, that he died.
Erre hívott Dávid egyet a legények közül és mondta: Lépj ide, támadj rá! Leütötte és meghalt.
16 And David said unto him, Thy blood, be upon thine own head, —for, thine own mouth, hath testified against thee, saying, I myself, put to death the Anointed of Yahweh.
És szólt hozzá Dávid: Véred a fejeden, mert saját szád vallott ellened, mondván: én öltem meg az Örökkévaló fölkentjét.
17 Then chanted David this dirge, —over Saul and over Jonathan his son;
Ekkor elmondta Dávid ezt a gyászdalt Sául fölött és fia Jónátán fölött.
18 and he thought to teach the sons of Judah [the song of] the Bow, —lo! it is written in the Book of the Upright: —
Mondta, hogy tanítsák Jehúda fiait az íjra; íme írva van az Igazak könyvében.
19 The beauty of Israel! on thy high plumes—slain! How have fallen—the mighty!
A dísz, oh Izrael, magaslatodon megölve! Mint estek el a vitézek!
20 Do not tell it in Gath, Do not publish it in the streets of Ashkelon, —lest the daughters of the Philistines rejoice, lest the daughters of the Uncircumcised triumph.
Ne jelentsétek Gátban, hírül ne adjátok Askelón utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai!
21 Ye mountains in Gilboa! Be there neither dew nor rain upon you, nor fields of offerings, —for, there, were cast away, the shields of the mighty, The shield of Saul, unanointed with oil.
Gilbóa hegyei, se harmat, se eső ne legyen rajtatok, se termékeny mezőség; mert ott vettetett el a vitézek pajzsa, Sáulnak pajzsa, nem kenve olajjal.
22 From the blood of the slain, from the fat of the mighty, the bow of Jonathan ne’er drew back, —and, the sword of Saul, ne’er returned, empty.
Elesettek vérétől, vitézek zsírjától Jónátán íja nem hátrált meg, és Sáulnak kardja üresen nem tért vissza.
23 Saul and Jonathan, delightfully loving in their lives, even, in their death, were not divided, —Beyond eagles, were they swift, beyond lions, were they strong!
Sául és Jónátán a szeretni valók és kedvesek éltükben, még holtukban sem váltak el; sasoknál gyorsabbak voltak, oroszlánoknál bátrabbak.
24 Ye daughters of Israel! For Saul, weep ye, —who clothed you in crimson, [decked] with lovely things, who hung ornaments of gold on your apparel!
Izrael leányai, Sául fölött sírjatok, aki öltöztetett titeket bíborba és gyönyörűségbe, aki juttatott arany ékességet öltözéktekre.
25 How have fallen the mighty, in the midst of the battle! Jonathan, on thy high places, slain!
Mint estek el a vitézek a harc közepette! Jónátán, magaslatidon megölve!
26 I am distressed for thee, my brother, Jonathan! Delightful to me, exceedingly, —Wonderful, was thy love to me, passing the love of women.
Búban vagyok miattad, testvérem Jónátán, kedves voltál nekem nagyon, csodásabb volt nekem szereteted asszonyok szereteténél.
27 How have fallen the mighty, and perished the weapons of war!
Mint estek el a vitézek, és odavesztek a harc fegyveri!
