2 Samuel 22
1 And David spake unto Yahweh, the words of this song, in the day when Yahweh had rescued him, out of the hand of all his enemies, and out of the hand of Saul;
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 and he said, —Yahweh, was my mountain crag and my stronghold, and my deliverer—mine;
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 My God, was my rock, I sought refuge in him, —My shield, and my horn of salvation, my high tower, and my refuge, My Saviour! from violence, thou didst save me.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 As one worthy to be praised, called I on Yahweh, —And, from my foes, was I saved.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 When the breakers of death had encompassed me, —the torrents of perdition, made me afraid, —
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 In my distress, called I on Yahweh, Yea, unto my God, did I call, —and he hearkened, out of his temple, unto my voice, and, my cry for help, was in his ears!
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Then did the earth shake and quake, the foundations of the heavens, were deeply moved, —yea they did shake, because he was angry,
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 There went up a smoke in his nostrils, and, a fire out of his mouth, devoured, —live coals, were kindled from it:
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Then he stretched out the heavens, and came down, —and, thick gloom, was under his feet;
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Then he rode on a cherub, and flew, —and was seen on the wings of the wind;
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 And made of the darkness around him, pavilions, —gathering of waters, clouds of vapours.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Out of the brightness before him, were kindled live coals of fire;
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Thunder from the heavens, did Yahweh give forth, —yea, the Highest, uttered his voice;
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 And he sent forth arrows, and scattered them, —lightning, and confused them;
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Then appeared the channels of the sea, were uncovered the foundations of the world, —at the rebuke of Yahweh, the blast of the breath of his nostrils;
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 He sent from on high, he took me, —he drew me out of many waters;
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 He rescued me from my foe, in his might, —from them who hated me, because they were too strong for me:
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 They confronted me, in the day of my necessity, —then became Yahweh my stay:
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 And brought out, into a large place, even me, —he delivered me, because he delighted in me:
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Yahweh rewarded me, according to my righteousness—according to the cleanness of my hands, he repaid me:
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 For I had kept the ways of Yahweh, —and not broken away from my God;
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 For, all his regulations, were before me, —and, as for his statutes, I turned not from them.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 So became I blameless towards him, —and kept myself from mine iniquity:
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Yahweh therefore repaid me, according to my righteousness, —according to my pureness before his eyes.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 With the loving, thou didst show thyself loving, —with the blameless hero, thou didst show thyself blameless;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 With the pure, thou didst show thyself pure, —but, with the perverse, thou didst shew thyself ready to contend:
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 And, a patient people, thou didst save, —but, thine eyes, were on the lofty—thou layedst them low;
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 For, thou, wast my lamp, O Yahweh, —and, Yahweh, enlightened my darkness;
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 For, by thee, I ran through a troop, —by my God, I leapt over a wall.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 As for God, blameless is his way, —the speech of Yahweh, hath been proved, a shield, he is to all who seek refuge in him.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 For who is a GOD, save Yahweh? and who a Rock, save our God?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 GOD, is my fortress of strength, —and shewed to the blameless his way;
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Planting my feet like the hinds’, —yea, on my high places, he caused me to stand;
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Teaching my hands, to war, —so that a bow of bronze was bent by mine arms;
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Thus didst thou grant me, as a shield, thy salvation, —and, thy condescension, made me great.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Thou didst widen my stepping-places, under me, —so that mine ankles faltered not:
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 I pursued my foes, and destroyed them, —and returned not, till they were consumed;
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 So I consumed them, and crushed them, and they rose not again, —thus fell they under my feet:
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Thus didst thou gird me with strength, for the battle, —thou subduedst mine assailants under me:
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 And, as for my foes, thou didst give me their neck, —yea, them who hated me, that I might destroy them:
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 They cried out, but there was none to save, —unto Yahweh, but he answered them not.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Then did I beat them in pieces, like the dust of the earth, —like the clay of the lanes, did I crush them, stamp them down.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Thus didst thou rescue me from the contentions of my people, didst keep me to be the head of nations: —a people whom I had not known, served me;
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 The sons of the foreigner, came cringing unto me, —at the hearing of the ear, they submitted to me, —
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 The sons of the foreigner, were disheartened, and came quaking, out of their fortresses.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Yahweh liveth, and blessed be my rock, —and exalted be the God (of the rock) of my salvation: —
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 The GOD who hath avenged me, and brought down peoples under me;
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 And brought me forth from among my foes, —yea, from mine assailants, hast thou set me on high, from the man of violence, hast thou delivered me.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 For this cause, will I praise thee, O Yahweh, among the nations, —and, to thy name, will I touch the strings: —
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Who hath made great the victories of his King, —and shown lovingkindness to his Anointed One, to David and to his Seed, unto times age-abiding.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
