2 Corinthians 6

1 As co-workers, however, we also beseech, that, not in vain, the favour of God, ye welcome;

Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.

2 For he saith—In an approved season, have I hearkened unto thee, and, in a day of salvation, have succoured thee; —Lo! now, a well-approved season, Lo! now, a day of salvation:

Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt van a kegyelem ideje, íme itt van az üdvösség napja!“

3 Giving, no single, occasion of stumbling, in anything, that the ministry be not blamed;

Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák,

4 But, in everything, commending ourselves as God’s ministers, —in much endurance, in tribulations, in necessities, in straits,

hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,

5 in stripes, in imprisonments, in tumults, in toilings, in watchings, in fastings,

vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben,

6 in sanctity, in knowledge, in long-suffering, in graciousness, in Holy Spirit,

tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,

7 in love unfeigned, in discourse of truth, in power of God; through the weapons of righteousness on the right hand and left,

igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében,

8 through glory and dishonour, through bad report and good report; as deceivers, and yet true,

dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak,

9 as unknown, and yet well-known, as dying, and lo! we live, as disciplined, and yet not put to death,

mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek,

10 as grieving, yet, ever, rejoicing, as destitute, yet making, many, rich, as holding, nothing, and yet firmly holding, all things.

mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.

11 Our mouth, is opened unto you, O Corinthians! our heart, hath become enlarged:

Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.

12 Ye are not straitened in us, but are straitened in your hearts’ affections;

Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk!

13 Howbeit, by way of the like recompense—as, unto children, I speak, be enlarged, even, ye.

Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!

14 Be not getting diversely yoked with unbelievers; for what partnership have righteousness and lawlessness? Or what fellowship hath light with darkness?

Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz?

15 And what concord hath Christ with Beliar? Or what part hath a believer with an unbeliever?

Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?

16 And what agreement hath a shrine of God with idols? For, we, are [the] shrine of a God, that liveth: —even as God hath said—will dwell in them, and walk, and will be their God, and, they, shall be my people.

Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“

17 Wherefore come ye forth out of their midst, and be separated, —saith [the] Lord, —and, one impure, do not touch; and, I, will give you welcome,

Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.

18 And will become your Father, and, ye, shall become my sons and daughters, saith [the] Lord Almighty.

És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.