1 Corinthians 15
1 Moreover, brethren, I make known unto you The joyful message, which I myself announced to you, which also ye received, in which also ye stand;
Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelynek alapján álltok,
2 Through which also ye are being saved, —if ye hold fast, with what discourse, I announced the joyful message unto you; unless indeed, in vain, ye believed.
amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3 For I delivered unto you, among the first things, what also I received: —how that Christ died for our sins, according to the Scriptures,
Elsősorban azt adtam át nektek, amit magam is kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
4 And that he was buried, and that he hath been raised, on the third day, according to the Scriptures, —
eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.
5 And that he appeared unto Cephas, then, to the twelve,
Megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6 After that, he appeared to above five hundred brethren at once, —of whom, the greater number, remain until even now, but, some, have fallen asleep, —
majd több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban már elhunytak.
7 After that, he appeared unto James, then, unto all the apostles,
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak,
8 And, last of all, just as if unto the unseasonable birth, he appeared, even unto me;
legutoljára pedig, mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
9 For, I, am the least of the apostles, who am not worthy to be called an apostle, because I persecuted the assembly of God.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem Isten anyaszentegyházát.
10 But, by favour of God, I am what I am, and, his favour, which was unto me, hath not been made void, —but, much more abundantly than they all, have I toiled, albeit not, I, but the favour of God with me.
De Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem Isten velem való kegyelme.
11 Whether therefore, I, or, they, thus do we proclaim, and, thus did ye believe.
Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké.
12 Now, if, Christ is proclaimed, that, from among the dead, he hath been raised, how say some, among you—resurrection of the dead, there is none?
Ha tehát Krisztusról azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadása a halottaknak?
13 But, if, resurrection of the dead, there is none, not even Christ, hath been raised;
Mert ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
14 And, if Christ, hath not been raised, void, after all, is our proclamation, void also, our faith, —
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15 And we are found, even false-witnesses of God, because we have witnessed respecting God, that he raised the Christ, —whom he did not raise, if, indeed, after all, the dead are not raised!
Sőt Isten hamis bizonyságtevőinek is bizonyulunk, mivel bizonyságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16 For, if the dead are not raised, not even Christ, hath been raised;
Mert ha nem támadnak fel a halottak, a Krisztus sem támadt fel.
17 And, if Christ hath not been raised, to no purpose, is your faith, yet, are ye in your sins!
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
18 Hence also, they who are fallen asleep in Christ, are lost:
Sőt akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban hunytak el.
19 If, in this life, in Christ, we have hoped—and that is all, we are, of all men, most to be pitied.
Mert ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk.
20 But, now, hath Christ been raised from among the dead, —a firstfruit of them who have fallen asleep;
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, és zsengéjük lett azoknak, akik már elhunytak.
21 For, since indeed, through a man, came death, through a man, also cometh the raising of the dead;
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22 For, just as, in the Adam, all die, so, also, in the Christ, shall all be made alive.
Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
23 But, each, in his own rank: —A firstfruit, Christ, after that, they who are the Christ’s, in his presence,
Mégpedig mindenki a maga sorrendjében: az első zsenge Krisztus, azután, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor,
24 Afterwards, the end—whensoever he delivereth up the kingdom unto his God and Father, whensoever he shall bring to nought all rule and all authority and power;
azután a végső célba érkezés, amikor (Krisztus) átadja az uralmat Istennek, az Atyának és eltöröl minden birodalmat, hatalmat és erőt.
25 For he must needs reign, until he shall put all his enemies under his feet:
Mert addig kell uralkodnia, míg ellenségeit mind a lába alá veti.
26 As a last enemy, death, is to be destroyed;
Mint utolsó ellenséget semmisíti meg a halált,
27 For—He put, all things, in subjection under his feet. But, whensoever it shall be said—all things are in subjection!—it is evident that it means, —Except him who did put into subjection, unto him, the all things—
mert (Isten) „mindent lába alá vetett“. Amikor pedig azt mondja (az Írás), hogy „minden alája van vetve“, nyilvánvalóan azon kívül, aki neki mindent alávetett.
28 But whensoever have been put into subjection, unto him, the all things, then, the Son himself, [also] shall be put in subjection unto him who put in subjection, unto him, the all things, —that, God, may be, all things in all.
Amikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
29 Else, what will they do, who are being immersed in behalf of the dead? If, not at all, are the dead to be raised, why are they even being immersed in their behalf?
Különben mi értelme van annak, hogy némelyek a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel? Akkor miért keresztelkednek meg a halottakért?
30 Why also are, we, running into peril every hour?
Mi is miért veszélyeztetjük akkor magunkat minden pillanatban?
31 Day by day, am I dying!—Yea! by your own boasting, brethren, which I have in Christ Jesus our Lord.
Naponként halálos veszedelemben vagyok. Oly igaz ez, atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32 If, after the manner of men, I have fought with wild-beasts at Ephesus, what, to me, the profit? If the dead are not raised, Let us eat and drink, for, tomorrow, we die.
Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!“
33 Be not deceiving yourselves, —evil communications corrupt gentle manners: —
Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok.
34 Wake up to sobriety, in righteousness, and be not committing sin; for some have, an ignorance of God: for shame, unto you, am I speaking!
Legyetek igazán józanok és ne vétkezzetek! Némelyek nem ismerik Istent. Ezt megszégyenítésetekre mondom.
35 But some one will say—How, are the dead raised? and, with what kind of body, do they come?
De azt mondhatná valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
36 Simple one! What, thou, sowest, is not quickened, except it die;
Balgatag! Amit vetsz, nem kel életre csak akkor, ha előbb meghal.
37 And, what thou sowest, not the body that shall come into existence, dost thou sow, but a naked kernel—if it so happen, of wheat, or of any of the rest, —
És amikor elveted, nem azt a testet veted el, ami majd kikel, hanem csak a magot, talán búzáét vagy más egyebét.
38 Howbeit, God, giveth it a body, as he pleased, and, unto each of the seeds, a body of its own.
Isten pedig testet ad neki, akarata szerint, és pedig mindenféle magnak a maga saját testét.
39 Not all flesh, is the same flesh; but, one, indeed, is, [the flesh] of men, and, another, the flesh of beasts, and, another, the flesh of birds, and, another, of fishes;
Nem minden test egyforma. Más az emberek teste, más a barmoké, a halaké és a madaraké.
40 And there are heavenly bodies, and earthly bodies, —but, of one kind, indeed, is the glory of the heavenly, and, of another kind, is the glory of the earthly; —
És vannak mennyei testek és földi testek. De más a mennyiek fényessége és más a földieké.
41 One, is the glory of a sun, and, another, the glory of a moon, and, another, the glory of stars, —nay! star from star, differeth in glory.
Más a nap fényessége és más a holdé és más a csillagoké. A csillag a csillagtól is különbözik fényességében.
42 Thus, also the resurrection of the dead: it is sown in corruption, it is raised in incorruption,
Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban.
43 It is sown in dishonour, it is raised in glory, it is sown in weakness, it is raised in power,
Elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben. Elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
44 It is sown a body of the soul, it is raised a body of the spirit; if there is a body of the soul, there is also of the spirit: —
Elvettetik a földi test, feltámasztatik a lelki test. Van földi test, és van lelki test.
45 Thus, also, it is written—The first man, Adam, became, a living soul, the last Adam, a life-giving spirit.
Így van megírva: „Ádám, az első ember földi lény volt, “az utolsó Ádám (Jézus) pedig megelevenítő Lélek.
46 Howbeit, not first, is the [body] of the spirit, but that, of the soul, —afterwards, that of the spirit.
De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.
47 The first man, is of the ground, earthy, the second man, is, of heaven:
Az első ember földből való, földi, a második ember, az Úr, mennyből való.
48 As, the man of earth, such, also, the men of earth, and, as, the man of heaven, such, also, the men of heaven;
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 And, even as we have borne the image of the man of earth, let us also bear the image of the man of heaven.
Ezért, amint hordoztuk a földinek képmását, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képmását is.
50 And, this, I say, brethren, —that, flesh and blood, cannot inherit, God’s kingdom. Neither doth, corruption, inherit, incorruption.
Azt pedig állítom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát. A romlandóság sem örökölheti a romolhatatlanságot.
51 Lo! a sacred secret, unto you, do I declare: —we shall not, all, sleep, but we shall, all, be changed, —
Íme titkot mondok nektek: mindnyájan ugyan nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk.
52 In a moment, in the twinkling of an eye, during the last trumpet; for it shall sound, and, the dead, shall be raised, incorruptible, and, we, shall be changed.
Nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, mire a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
53 For this corruptible must needs clothe itself with incorruptibility, and this mortal, clothe itself, with immortality.
Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságot kell ölteni magára, és e halandó testnek halhatatlanságot.
54 But, whensoever, this mortal, shall clothe itself with immortality, then, shall be brought to pass the saying that is written—Death hath been swallowed up, victoriously;
Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, s e halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesedik az Ige, amely meg van írva: „A győzelem semmivé tette a halált.
Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?“ (Hadēs g86)
56 Now, the sting of death, is, sin, and, the power of sin, is, the law; —
A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57 But, unto God, be thanks, who is giving unto us the victory, through our Lord Jesus Christ.
De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58 So, then, my beloved brethren, —become ye, steadfast, immovable, superabounding in the work of the Lord, at all times; knowing that, your toil, is not in vain in the Lord.
Azért, szeretett atyámfiai, álljatok erősen, rendíthetetlenül. Buzgólkodva az Úr dolgában, tudva, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
