1 Chronicles 29
1 Then said David the king unto all the convocation, Solomon my son, the one, of whom God hath made choice, is young and tender, —and, the work, is great, seeing that, not for man, is the palace, but for Yahweh Elohim.
És mondta Dávid király az egész gyülekezetnek: Az én fiam Salamon, az az egy, akit kiválasztott Isten, fiatal és gyönge; a munka pedig nagy, mert nem ember számára lesz a vár, hanem az Örökkévaló az Isten számára.
2 And, with all my might, have I made preparation for the house of my God, the gold for the gold, and the silver for the silver, and the bronze for the bronze, the iron for the iron, and the wood for the wood, —and beryl stones and settings, stones coloured and particoloured, and all manner of precious stones and stones of white marble, in abundance.
Én minden erőmhöz képest előkészítettem Istenem háza számára az aranyat az arany, az ezüstöt az ezüst, a rezet a réz, a vasat a vas s fát a fatárgyak számára, sóhám és befoglaló köveket, fényes és tarka követ s mindenféle drágakövet és márványköveket bőségesen.
3 And yet further, because of my delighting in the house of my God, having a treasure of mine own in gold and silver, I have given for the house of my God, above and beyond all that I have prepared for the holy house:
És továbbá, mivel kedvelem Istenem házát, amim van, tulajdonomat aranyat és ezüstöt adtam Istenem háza számára, mindazon felül, amit előkészítettem a szent ház számára:
4 three thousand talents of gold, of the gold of Ophir, —and seven thousand talents of refined silver, for overlaying the walls of the recesses.
háromezer kikkár aranyat, Ófir-aranyból, meg hétezer kikkár tisztított ezüstöt a házak falainak bevonására,
5 Of gold for the gold, and of silver for the silver, and for all manner of work in the hand of artificers, —Who then is ready to offer willingly, by filling his hand to-day, unto Yahweh?
aranyat az arany- és ezüstöt az ezüst tárgyak számára s minden munkára a művészek által. És ki akar adakozni, megtöltve kezét, ma az Örökkévalónak?
6 Then offered they willingly—the ancestral rulers and the rulers of the tribes of Israel, and the rulers of thousands and hundreds, even to the rulers of the work of the king;
Ekkor adakoztak az atyai házak nagyjai és Izrael törzseinek nagyjai, az ezrek és százak nagyjai és a király munkájának nagyjai.
7 and gave for the service of the house of God, of gold, five thousand talents and ten thousand drams, and, of silver, ten thousand talents, and, of bronze, eighteen thousand talents, —and, of iron, one hundred thousand talents.
És adtak az Isten házának szolgálatára aranyat ötezer kikkárt és tízezer adarkónt, ezüstöt tízezer kikkárt, rezet tizennyolcezer kikkárt és vasat százezer kikkárt.
8 And, every one with whom were found precious stones, gave to the treasure of the house of Yahweh, —unto the hand of Jehiel the Gershonite.
És akiknél találtattak kövek, odaadták az Örökkévaló háza kincstárának, a gérsóni Jechiél kezéhez.
9 So the people rejoiced because they willingly offered, for, with a perfect heart, offered they willingly unto Yahweh, —moreover also, David the king, rejoiced with great joy.
És örült a nép adakozásuk miatt, mert teljes szívvel adakoztak az Örökkévalónak, és Dávid király is örült nagy örömmel.
10 Therefore did David bless Yahweh in the eyes of all the convocation, —and David said, Blessed art thou, O Yahweh, the God of Israel our father, from age even unto age.
Ekkor áldotta Dávid az Örökkévalót az egész gyülekezet szeme előtt, és mondta Dávid: Áldva legyél Örökkévaló, oh Izrael atyánk Istene, öröktől örökké.
11 Thine, O Yahweh, are Greatness, and Might, and Beauty, and Victory, and Majesty, nay! all in the heavens and in the earth, —thine, O Yahweh, is the kingdom, who art exalted above all, —as chief;
Tied, oh Örökkévaló, a nagyság és a hatalom és az ékesség és a győzelem és a fenség, bizony minden az égen s a földön; tiéd oh Örökkévaló, a királyság, aki fölülemelkedik mindenek fölé fejül.
12 and, riches and honour, are from before thee, and, thou, art ruling over all, and, in thy hand, are power and might, —and, in thy hand, it is, to give greatness and strength unto any.
És a gazdagság s a dicsőség tőled vannak a te uralkodsz mindeneken s a te kezedben van erő és hatalom, és kezedben van, naggyá és erőssé tenni mindent.
13 Now, therefore, O our God, we are giving thanks unto thee, —and offering praise, unto thy beautiful Name.
És most, oh Istenünk, hálát adunk neked és dicséretet mondunk a te dicsőséges nevednek.
14 And yet, who am, I, and who are my people, that we should be able to offer willingly like this? for, from thee, is the whole, and, out of thine own hand, have we given unto thee;
Hiszen ki vagyok én s ki az én népem, hogy erővel bírnánk, ilyképpen adakozni, mert tőled van minden és kezedből adtunk te neked.
15 for, sojourners, are we before thee, and strangers, like all our fathers, —like a shadow, are our days upon the earth, and there is no hope.
Mert jövevények vagyunk előtted és zsellérek, mint őseink mind, mint az árnyék napjaink a földön és nincs reménység.
16 O Yahweh our God, all this abundance which we have prepared, to build thee a house for thy holy Name, out of thine own hand, it is, and, thine, is the whole.
Oh Örökkévaló, Istenünk, ez az egész gazdagság, amelyet előkészítettünk, hogy neked házat építsünk a te szent nevednek, a te kezedből való s tied minden.
17 But I know, O my God, that, thou, art proving the heart, and, with uprightness, wilt thou be pleased, —I, in the uprightness of my heart, have willingly offered all these things, now, therefore, thy people who are found here, have I seen with joy, offering willingly unto thee.
És tudom én, oh Istenem, hogy te vizsgálod a szívet s az egyenességet kedveled; én a szívem egyenességében adakoztam mindezeket és most a népedet, azokat, kik itt találtatnak, láttam örömmel adakozni neked.
18 O Yahweh, God of Abraham, Isaac, and Israel, our fathers, oh guard this age-abidingly, as the devised purpose of the heart of thy people, —and establish thou their heart, unto thyself.
Oh Örökkévaló, Ábrahám, Izsák és Izrael őseink Istene, őrizd ezt meg örökre, mint néped szíve gondolatainak hajlamát és szilárdítsd szívüket magadhoz.
19 Also, unto Solomon my son, give thou an undivided heart, to keep thy commandments, thy testimonies, and thy statutes, —to do the whole, and to build the palace for which I have prepared.
Fiamnak Salamonnak pedig adj teljes szívet, hogy megőrizze parancsolataidat, bizonyságaidat és törvényeidet, és hogy mindent megtegyen és hogy fölépítse a várat, melyet előkészítettem.
20 Then said David, unto all the convocation, Bless, I beseech you, Yahweh your God. So all the convocation blessed Yahweh, the God of their fathers, and did bend their heads and bow themselves down unto Yahweh, and unto the king;
Erre mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok csak az Örökkévalót, a ti Istenteket! És áldotta az egész gyülekezet az Örökkévalót, az ő Istenüket s meghajoltak s leborultak az Örökkévaló előtt és a király előtt.
21 and sacrificed unto Yahweh sacrifices, and caused to go up ascending-offerings unto Yahweh, on the morrow of that day, a thousand bullocks, a thousand rams, a thousand young sheep, and the drink-offerings thereof, —and sacrifices in abundance, for all Israel.
És vágtak az Örökkévalónak vágóáldozatokat és hoztak égőáldozatokat az Örökkévalónak annak a napnak másnapján: ezer tulkot, ezer kost, ezer juhot és öntőáldozataikat, és vágóáldozatokat bőségesen egész Izrael számára.
22 And so they did eat and drink before Yahweh on that day, with great joy, —and they, the second time, made Solomon son of David king, and anointed him unto Yahweh to be chief ruler, and Zadok to be priest.
Ettek és ittak az Örökkévaló előtt ama napon nagy örömben, és királlyá tették másodszor Salamont, Dávid fiát és fölkenték az Örökkévalónak fejedelmül, Cádókot pedig papul.
23 So Solomon took his seat upon the throne of Yahweh, as king, instead of David his father, and prospered, —and all Israel, hearkened unto him.
És ült Salamon az Örökkévaló trónján királyul atyja Dávid helyett és szerencsés volt; és rá hallgatott egész Izrael.
24 And, all the rulers, and the heroes, yea moreover all the sons of King David, gave a hand, under Solomon the king.
És mind a nagyok és a vitézek és Dávid királynak mind a fiai is kezet adtak Salamon király alá.
25 And Yahweh magnified Solomon, exceedingly, before the eyes of all Israel, —and gave unto him a royal majesty, that had not been on any king before him, over Israel.
És naggyá tette az Örökkévaló Salamont, felette naggyá egész Izrael szemei előtt; és ráadta a királyság fenségét, amely nem volt egy királyon sem előtte Izrael fölött.
26 Thus, David son of Jesse, reigned over all Israel;
És Dávid, Jisáj fia uralkodott egész Izrael felett.
27 and, the days that he reigned over Israel, were forty years, —in Hebron reigned he seven years, and in Jerusalem, reigned he, thirty-three.
A napok pedig, melyeken át uralkodott Izrael felett: negyven év; Chebrónban uralkodott hét évig és Jeruzsálemben uralkodott harmincháromig.
28 And he died in a good old age, satisfied with days, riches and honour, —and Solomon his son reigned in his stead.
És meghalt jó vénségben, megtelten napokkal, gazdagsággal és dicsőséggel és király lett fia Salamon helyette.
29 Now, the acts of David the king, first and last, behold them! written in the records of Samuel the seer, and in the records of Nathan the prophet, and in the records of Gad the seer:
És Dávid király dolgai, az előbbiek és az utóbbiak meg vannak írva Sámuelnek, a látónak szavaiban meg Nátánnak, a prófétának szavaiban és Gádnak, a jósnak szavaiban:
30 with all his reign, and his might, —and the times which passed over him, and over Israel, and over all the kingdoms of the lands.
egész uralkodásával és hatalmával együtt, meg az időkkel, melyek elhaladtak felette és Izrael felett és mind az országok királyságai felett.
