Romans 6
1 What shall we say then? Shall we continue in sin, that grace may abound?
Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2 God forbid. We who died to sin, how shall we any longer live therein?
Semmiképpen! Ha meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?
3 Or are ye ignorant that all we who were baptized into Christ Jesus were baptized into his death?
Vagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4 We were buried therefore with him through baptism into death: that like as Christ was raised from the dead through the glory of the Father, so we also might walk in newness of life.
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.
5 For if we have become united with [him] by the likeness of his death, we shall be also [by the likeness] of his resurrection;
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára a feltámadásáé szerint is azok leszünk.
6 knowing this, that our old man was crucified with [him], that the body of sin might be done away, that so we should no longer be in bondage to sin;
Tudva azt, hogy a mi óemberünk vele együtt megfeszítetett, hogy megerőtlenüljön a bűnös test, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek.
7 for he that hath died is justified from sin.
Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.
8 But if we died with Christ, we believe that we shall also live with him;
Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is vele.
9 knowing that Christ being raised from the dead dieth no more; death no more hath dominion over him.
Tudva, hogy Krisztus feltámadott a halálból, többé meg nem hal, a halál többé rajta nem uralkodik.
10 For the death that he died, he died unto sin once: but the life that he liveth, he liveth unto God.
Mert hogy meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, hogy pedig él, az Istennek él.
11 Even so reckon ye also yourselves to be dead unto sin, but alive unto God in Christ Jesus.
Így gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12 Let not sin therefore reign in your mortal body, that ye should obey the lusts thereof:
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek kívánságainak.
13 neither present your members unto sin [as] instruments of unrighteousness; but present yourselves unto God, as alive from the dead, and your members [as] instruments of righteousness unto God.
És ne szánjátok oda tagjaitokat a hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitokat adjátok az igazság fegyvereiül az Istennek.
14 For sin shall not have dominion over you: for ye are not under law, but under grace.
Mert a bűn rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.
15 What then? shall we sin, because we are not under law, but under grace? God forbid.
Mi következik ebből? Vétkezzünk-e, mivel nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmiképpen!
16 Know ye not, that to whom ye present yourselves [as] servants unto obedience, his servants ye are whom ye obey; whether of sin unto death, or of obedience unto righteousness?
Nem tudjátok-e, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok a szolgái: vagy a bűnnek a halálra, vagy az engedelmességnek az igazságra?
17 But thanks be to God, that, whereas ye were servants of sin, ye became obedient from the heart to that form of teaching whereunto ye were delivered;
De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyre oktattatok.
18 and being made free from sin, ye became servants of righteousness.
Felszabadulva pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
19 I speak after the manner of men because of the infirmity of your flesh: for as ye presented your members [as] servants to uncleanness and to iniquity unto iniquity, even so now present your members [as] servants to righteousness unto sanctification.
Emberi módón szólok erőtlenségetek miatt. Ahogyan odaszántátok magatokat a tisztátalanságnak és hamisságnak, a hamisság szolgálatára, úgy szánjátok oda most magatokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek.
20 For when ye were servants of sin, ye were free in regard of righteousness.
Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok.
21 What fruit then had ye at that time in the things whereof ye are now ashamed? for the end of those things is death.
Micsoda gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Most csak szégyenkeztek miatta! Mert azoknak a vége halál.
