Psalms 78
1 Maschil of Asaph. Give ear, O my people, to my law; incline your ears to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in a parable; I will utter dark sayings of old:
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Which we have heard and known, and our fathers have told us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not hide them from their children, telling to the generation to come the praises of the LORD, and his strength, and his wondrous works that he hath done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For he established a testimony in Jacob, and appointed a law in Israel, which he commanded our fathers, that they should make them known to their children:
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 That the generation to come might know [them], even the children which should be born; who should arise and tell [them] to their children:
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 That they might set their hope in God, and not forget the works of God, but keep his commandments:
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 And might not be as their fathers, a stubborn and rebellious generation; a generation that set not their heart aright, and whose spirit was not stedfast with God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The children of Ephraim, being armed and carrying bows, turned back in the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They kept not the covenant of God, and refused to walk in his law;
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 And they forgat his doings, and his wondrous works that he had shewed them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Marvelous things did he in the sight of their fathers, in the land of Egypt, in the field of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He clave the sea, and caused them to pass through; and he made the waters to stand as an heap.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 In the day-time also he led them with a cloud, and all the night with a light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He clave rocks in the wilderness, and gave them drink abundantly as out of the depths.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He brought streams also out of the rock, and caused waters to run down like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Yet went they on still to sin against him, to rebel against the Most High in the desert.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 And they tempted God in their heart by asking meat for their lust.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Yea, they spake against God; they said, Can God prepare a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Behold, he smote the rock, that waters gushed out, and streams overflowed; can he give bread also? will he provide flesh for his people?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore the LORD heard, and was wroth: and a fire was kindled against Jacob, and anger also went up against Israel;
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Because they believed not in God, and trusted not in his salvation.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Yet he commanded the skies above, and opened the doors of heaven;
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 And he rained down manna upon them to eat, and gave them of the corn of heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Man did eat the bread of the mighty: he sent them meat to the full.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He caused the east wind to blow in the heaven: and by his power he guided the south wind.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He rained flesh also upon them as the dust, and winged fowl as the sand of the seas:
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 And he let it fall in the midst of their camp, round about their habitations.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they did eat, and were well filled; and he gave them that they lusted after.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 They were not estranged from their lust, their meat was yet in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 When the anger of God went up against them, and slew of the fattest of them, and smote down the young men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 For all this they sinned still, and believed not in his wondrous works.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Therefore their days did he consume in vanity, and their years in terror.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he slew them, then they inquired after him: and they returned and sought God early.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And they remembered that God was their rock, and the Most High God their redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 But they flattered him with their mouth, and lied unto him with their tongue.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 For their heart was not right with him, neither were they faithful in his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 But he, being full of compassion, forgave [their] iniquity, and destroyed [them] not: yea, many a time turned he his anger away, and did not stir up all his wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 And he remembered that they were but flesh; a wind that passeth away, and cometh not again.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How oft did they rebel against him in the wilderness, and grieve him in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 And they turned again and tempted God, and provoked the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They remembered not his hand, nor the day when he redeemed them from the adversary.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 How he set his signs in Egypt, and his wonders in the field of Zoan;
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 And turned their rivers into blood, and their streams, that they could not drink.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent among them swarms of flies, which devoured them; and frogs, which destroyed them.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He gave also their increase unto the caterpiller, and their labour unto the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He destroyed their vines with hail, and their sycomore trees with frost.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He gave over their cattle also to the hail, and their flocks to hot thunderbolts.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He cast upon them the fierceness of his anger, wrath, and indignation, and trouble, a band of angels of evil.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He made a path for his anger; he spared not their soul from death, but gave their life over to the pestilence;
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 And smote all the firstborn in Egypt, the chief of their strength in the tents of Ham:
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 But he led forth his own people like sheep, and guided them in the wilderness like a flock.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 And he led them safely, so that they feared not: but the sea overwhelmed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 And he brought them to the border of his sanctuary, to this mountain, which his right hand had purchased.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He drove out the nations also before them, and allotted them for an inheritance by line, and made the tribes of Israel to dwell in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Yet they tempted and rebelled against the Most High God, and kept not his testimonies;
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 But turned back, and dealt treacherously like their fathers: they were turned aside like a deceitful bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 For they provoked him to anger with their high places, and moved him to jealousy with their graven images.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 When God heard [this], he was wroth, and greatly abhorred Israel:
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 So that he forsook the tabernacle of Shiloh, the tent which he placed among men;
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 And delivered his strength into captivity, and his glory into the adversary’s hand.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 He gave his people over also unto the sword; and was wroth with his inheritance.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Fire devoured their young men; and their maidens had no marriage-song.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword; and their widows made no lamentation.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord awaked as one out of sleep, like a mighty man that shouteth by reason of wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 And he smote his adversaries backward: he put them to a perpetual reproach.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Moreover he refused the tent of Joseph, and chose not the tribe of Ephraim;
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But chose the tribe of Judah, the mount Zion which he loved.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 And he built his sanctuary like the heights, like the earth which he hath established for ever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 He chose David also his servant, and took him from the sheepfolds:
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 From following the ewes that give suck he brought him, to feed Jacob his people, and Israel his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 So he fed them according to the integrity of his heart; and guided them by the skilfulness of his hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
