Psalms 139
1 For the Chief Musician. A Psalm of David. LORD, thou hast searched me, and known [me].
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Thou knowest my downsitting and mine uprising, thou understandest my thought afar off.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Thou searchest out my path and my lying down, and art acquainted with all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word in my tongue, but, lo, O LORD, thou knowest it altogether.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Thou hast beset me behind and before, and laid thine hand upon me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 [Such] knowledge is too wonderful for me; it is high, I cannot attain unto it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Whither shall I from thy spirit? or whither shall I flee from thy presence?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend up into heaven, thou art there: if I make my bed in Sheol, behold, thou art there. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, Surely the darkness shall overwhelm me, and the light about me shall be night;
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Even the darkness hideth not from thee, but the night shineth as the day: the darkness and the light are both alike [to thee].
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For thou hast possessed my reins: thou hast covered me in my mother’s womb.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I will give thanks unto thee; for I am fearfully and wonderfully made: wonderful are thy works; and that my soul knoweth right well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My frame was not hidden from thee, when I was made in secret, and curiously wrought in the lowest parts of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Thine eyes did see mine unperfect substance, and in thy book were all [my members] written, which day by day were fashioned, when as yet there was none of them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 How precious also are thy thoughts unto me, O God! how great is the sum of them!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 If I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with thee.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Surely thou wilt slay the wicked, O God: depart from me therefore, ye bloodthirsty men.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 For they speak against thee wickedly, and thine enemies take [thy name] in vain.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do not I hate them, O LORD, that hate thee? and am not I grieved with those that rise up against thee?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I hate them with perfect hatred: I count them mine enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart: try me and know my thoughts:
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 And see if there be any way of wickedness in me, and lead me in the way everlasting.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
