Psalms 109
1 For the Chief Musician. A Psalm of David. Hold not thy peace, O God of my praise;
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 For the mouth of the wicked and the mouth of deceit have they opened against me: they have spoken unto me with a lying tongue.
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 They compassed me about also with words of hatred, and fought against me without a cause.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 For my love they are my adversaries: but I [give myself unto] prayer.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 And they have rewarded me evil for good, and hatred for my love.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Set thou a wicked man over him: and let an adversary stand at his right hand.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 When he is judged, let him come forth guilty; and let his prayer be turned into sin.
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Let his days be few; [and] let another take his office.
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Let his children be fatherless, and his wife a widow.
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 Let his children be vagabonds, and beg; and let them seek [their bread] out of their desolate places.
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Let the extortioner catch all that he hath; and let strangers make spoil of his labour.
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Let there be none to extend mercy unto him; neither let there be any to have pity on his fatherless children.
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Let his posterity be cut off; in the generation following let their name be blotted out.
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Let the iniquity of his fathers be remembered with the LORD; and let not the sin of his mother be blotted out.
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Let them be before the LORD continually, that he may cut off the memory of them from the earth.
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 Because that he remembered not to shew mercy, but persecuted the poor and needy man, and the broken in heart, to slay [them].
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Yea, he loved cursing, and it came unto him; and he delighted not in blessing, and it was far from him.
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 He clothed himself also with cursing as with his garment, and it came into his inward parts like water, and like oil into his bones. Let it be unto him as the raiment
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 wherewith he covereth himself, and for the girdle wherewith he is girded continually.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 This is the reward of mine adversaries from the LORD, and of them that speak evil against my soul.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 But deal thou with me, O GOD the Lord, for thy name’s sake: because thy mercy is good, deliver thou me,
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 For I am poor and needy, and my heart is wounded within me.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 I am gone like the shadow when it declineth: I am tossed up and down as the locust.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 My knees are weak through fasting; and my flesh faileth of fatness.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 I am become also a reproach unto them: when they see me, they shake their head.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Help me, O LORD my God; O save me according to thy mercy:
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 That they may know that this is thy hand; [that] thou, LORD, hast done it.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Let them curse, but bless thou: when they arise, they shall be ashamed, but thy servant shall rejoice.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Let mine adversaries be clothed with dishonour, and let them cover themselves with their own shame as with a mantle.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 I will give great thanks unto the LORD with my mouth; yea, I will praise him among the multitude.
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 For he shall stand at the right hand of the needy, to save him from them that judge his soul.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
