Psalms 10
1 Why standest thou afar off, O LORD? why hidest thou thyself in times of trouble?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 In the pride of the wicked the poor is hotly pursued; let them be taken in the devices that they have imagined.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 For the wicked boasteth of his heart’s desire, and the covetous renounceth, [yea], contemneth the LORD.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 The wicked, in the pride of his countenance, [saith], He will not require [it]. All his thoughts are, There is no God.
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 His ways are firm at all times; thy judgments are far above out of his sight: as for all his adversaries, he puffeth at them.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 He saith in his heart, I shall not be moved: to all generations I shall not be in adversity.
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 His mouth is full of cursing and deceit and oppression: under his tongue is mischief and iniquity.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 He sitteth in the lurking places of the villages: in the covert places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the helpless.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 He lurketh in the covert as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him in his net.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 He croucheth, he boweth down, and the helpless fall by his strong ones.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 He saith in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see it.
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Arise, O LORD; O God, lift up thine hand: forget not the poor.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 Wherefore doth the wicked contemn God, and say in his heart, Thou wilt not require [it]?
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 Thon hast seen [it]; for thou beholdest mischief and spite, to take it into thy hand: the helpless committeth [himself] unto thee; thou hast been the helper of the fatherless.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Break thou the arm of the wicked; and as for the evil man, seek out his wickedness till thou find none.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 The LORD is King for ever and ever: the nations are perished out of his land.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 LORD, thou hast heard the desire of the meek: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 To judge the fatherless and the oppressed, that man which is of the earth may be terrible no more.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
