Proverbs 7
1 My son, keep my words, and lay up my commandments with thee.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Keep my commandments and live; and my law as the apple of thine eye.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bind them upon thy fingers; write them upon the table of thine heart.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Say unto wisdom, Thou art my sister; and call understanding [thy] kinswoman:
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 That they may keep thee from the strange woman, from the stranger which flattereth with her words.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 For at the window of my house I looked forth through my lattice;
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 And I beheld among the simple ones, I discerned among the youths, a young man void of understanding,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Passing through the street near her corner, and he went the way to her house;
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 In the twilight, in the evening of the day, in the blackness of night and the darkness.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 And, behold, there met him a woman with the attire of an harlot, and wily of heart.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 She is clamorous, and wilful; her feet abide not in her house:
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Now she is in the streets, now in the broad places, and lieth in wait at every corner.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 So she caught him, and kissed him, [and] with an impudent face she said unto him:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Sacrifices of peace offerings are with me; this day have I paid my vows.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Therefore came I forth to meet thee, diligently to seek thy face, and I have found thee.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 I have spread my couch with carpets of tapestry, with striped cloths of the yarn of Egypt.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 I have perfumed my bed with myrrh, aloes, and cinnamon.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Come, let us take our fill of love until the morning; let us solace ourselves with loves.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 For the goodman is not at home, he is gone a long journey:
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 He hath taken a bag of money with him; he will come home at the full moon.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 With her much fair speech she causeth him to yield, with the flattering of her lips she forceth him away.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 He goeth after her straightway, as an ox goeth to the slaughter, or as fetters to the correction of the fool;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Till an arrow strike through his liver; as a bird hasteth to the snare, and knoweth not that it is for his life.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Now therefore, [my] sons, hearken unto me, and attend to the words of my mouth.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Let not thine heart decline to her ways, go not astray in her paths.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 For she hath cast down many wounded: yea, all her slain are a mighty host.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
