Proverbs 5
1 My son, attend unto my wisdom; incline thine ear to my understanding:
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 That thou mayest preserve discretion, and that thy lips may keep knowledge.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For the lips of a strange woman drop honey, and her mouth is smoother than oil:
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 But her latter end is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 So that she findeth not the level path of life: her ways are unstable [and] she knoweth [it] not.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Now therefore, [my] sons, hearken unto me, and depart not from the words of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house:
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Lest thou give thine honour unto others, and thy years unto the cruel:
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Lest strangers be filled with thy strength; and thy labours [be] in the house of an alien;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 And thou mourn at thy latter end, when thy flesh and thy body are consumed,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 And say, How have I hated instruction, and my heart despised reproof;
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Neither have I obeyed the voice of my teachers, nor inclined mine ear to them that instructed me!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 I was well nigh in all evil in the midst of the congregation and assembly.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Should thy springs be dispersed abroad, and rivers of water in the streets?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Let them be for thyself alone, and not for strangers with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Let thy fountain be blessed; and rejoice in the wife of thy youth.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 [As] a loving hind and a pleasant doe, let her breasts satisfy thee at all times; and be thou ravished always with her love.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 For why shouldest thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of a stranger?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For the ways of man are before the eyes of the LORD, and he maketh level all his paths.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities shall take the wicked, and he shall be holden with the cords of his sin.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He shall die for lack of instruction; and in the greatness of his folly he shall go astray.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
