Luke 2
1 Now it came to pass in those days, there went out a decree from Caesar Augustus, that all the world should be enrolled.
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 This was the first enrollment made when Quirinius was governor of Syria.
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 And all went to enroll themselves, every one to his own city.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 And Joseph also went up from Galilee, out of the city of Nazareth, into Judaea, to the city of David, which is called Bethlehem, because he was of the house and family of David;
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 to enroll himself with Mary, who was betrothed to him, being great with child.
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 And it came to pass, while they were there, the days were fulfilled that she should be delivered.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7 And she brought forth her firstborn son; and she wrapped him in swaddling clothes, and laid him in a manger, because there was no room for them in the inn.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 And there were shepherds in the same country abiding in the field, and keeping watch by night over their flock.
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9 And an angel of the Lord stood by them, and the glory of the Lord shone round about them: and they were sore afraid.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 And the angel said unto them, Be not afraid; for behold, I bring you good tidings of great joy which shall be to all the people:
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 for there is born to you this day in the city of David a Saviour, which is Christ the Lord.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 And this [is] the sign unto you; Ye shall find a babe wrapped in swaddling clothes, and lying in a manger.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host praising God, and saying,
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 Glory to God in the highest, And on earth peace among men in whom he is well pleased.
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 And it came to pass, when the angels went away from them into heaven, the shepherds said one to another, Let us now go even unto Bethlehem, and see this thing that is come to pass, which the Lord hath made known unto us.
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 And they came with haste, and found both Mary and Joseph, and the babe lying in the manger.
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 And when they saw it, they made known concerning the saying which was spoken to them about this child.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18 And all that heard it wondered at the things which were spoken unto them by the shepherds.
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 But Mary kept all these sayings, pondering them in her heart.
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 And the shepherds returned, glorifying and praising God for all the things that they had heard and seen, even as it was spoken unto them.
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 And when eight days were fulfilled for circumcising him, his name was called JESUS, which was so called by the angel before he was conceived in the womb.
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
22 And when the days of their purification according to the law of Moses were fulfilled, they brought him up to Jerusalem, to present him to the Lord
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 (as it is written in the law of the Lord, Every male that openeth the womb shall be called holy to the Lord),
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 and to offer a sacrifice according to that which is said in the law of the Lord, A pair of turtledoves, or two young pigeons.
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 And behold, there was a man in Jerusalem, whose name was Simeon; and this man was righteous and devout, looking for the consolation of Israel: and the Holy Spirit was upon him.
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
26 And it had been revealed unto him by the Holy Spirit, that he should not see death, before he had seen the Lord’s Christ.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 And he came in the Spirit into the temple: and when the parents brought in the child Jesus, that they might do concerning him after the custom of the law,
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 then he received him into his arms, and blessed God, and said,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29 Now lettest thou thy servant depart, O Lord, According to thy word, in peace;
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 For mine eyes have seen thy salvation,
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 Which thou hast prepared before the face of all peoples;
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 A light for revelation to the Gentiles, And the glory of thy people Israel.
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
33 And his father and his mother were marveling at the things which were spoken concerning him;
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
34 and Simeon blessed them, and said unto Mary his mother, Behold, this [child] is set for the falling and rising up of many in Israel; and for a sign which is spoken against;
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35 yea and a sword shall pierce through thine own soul; that thoughts out of many hearts may be revealed.
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 And there was one Anna, a prophetess, the daughter of Phanuel, of the tribe of Asher (she was of a great age, having lived with a husband seven years from her virginity,
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
37 and she had been a widow even for fourscore and four years), which departed not from the temple, worshipping with fastings and supplications night and day.
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 And coming up at that very hour she gave thanks unto God, and spake of him to all them that were looking for the redemption of Jerusalem.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 And when they had accomplished all things that were according to the law of the Lord, they returned into Galilee, to their own city Nazareth.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 And the child grew, and waxed strong, filled with wisdom: and the grace of God was upon him.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41 And his parents went every year to Jerusalem at the feast of the passover.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 And when he was twelve years old, they went up after the custom of the feast;
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 and when they had fulfilled the days, as they were returning, the boy Jesus tarried behind in Jerusalem; and his parents knew it not;
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44 but supposing him to be in the company, they went a day’s journey; and they sought for him among their kinsfolk and acquaintance:
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45 and when they found him not, they returned to Jerusalem, seeking for him.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 And it came to pass, after three days they found him in the temple, sitting in the midst of the doctors, both hearing them, and asking them questions:
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47 and all that heard him were amazed at his understanding and his answers.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48 And when they saw him, they were astonished: and his mother said unto him, Son, why hast thou thus dealt with us? behold, thy father and I sought thee sorrowing.
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 And he said unto them, How is it that ye sought me? wist ye not that I must be in my Father’s house?
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 And they understood not the saying which he spake unto them.
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51 And he went down with them, and came to Nazareth; and he was subject unto them: and his mother kept all [these] sayings in her heart.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 And Jesus advanced in wisdom and stature, and in favour with God and men.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
