Luke 15
1 Now all the publicans and sinners were drawing near unto him for to hear him.
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan hozzá mentek, hogy hallgassák őt.
2 And both the Pharisees and the scribes murmured, saying, This man receiveth sinners, and eateth with them.
A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.“
3 And he spake unto them this parable, saying,
Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
4 What man of you, having a hundred sheep, and having lost one of them, doth not leave the ninety and nine in the wilderness, and go after that which is lost, until he find it?
„Kicsoda az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt?
5 And when he hath found it, he layeth it on his shoulders, rejoicing.
És ha megtalálta, örömében felveszi vállára.
6 And when he cometh home, he calleth together his friends and his neighbours, saying unto them, Rejoice with me, for I have found my sheep which was lost.
És hazamenve, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam juhomat, amely elveszett.
7 I say unto you, that even so there shall be joy in heaven over one sinner that repenteth, [more] than over ninety and nine righteous persons, which need no repentance.
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
8 Or what woman having ten pieces of silver, if she lose one piece, doth not light a lamp, and sweep the house, and seek diligently until she find it?
„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9 And when she hath found it, she calleth together her friends and neighbours, saying, Rejoice with me, for I have found the piece which I had lost.
És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amit elveszítettem!
10 Even so, I say unto you, there is joy in the presence of the angels of God over one sinner that repenteth.
Mondom nektek, ugyanígy öröm van Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.“
11 And he said, A certain man had two sons:
Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
12 and the younger of them said to his father, Father, give me the portion of [thy] substance that falleth to me. And he divided unto them his living.
És az ifjabb azt mondta atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt. És ő megosztotta közöttük a vagyont.
13 And not many days after the younger son gathered all together, and took his journey into a far country; and there he wasted his substance with riotous living.
Nem sok nap múlva a kisebbik fiú összeszedte mindenét, és messze vidékre költözött, és ott eltékozolta minden vagyonát, mert kicsapongó életet élt.
14 And when he had spent all, there arose a mighty famine in that country; and he began to be in want.
Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
15 And he went and joined himself to one of the citizens of that country; and he sent him into his fields to feed swine.
Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki elküldte őt mezőjére disznókat legeltetni.
16 And he would fain have been filled with the husks that the swine did eat: and no man gave unto him.
Ő pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17 But when he came to himself he said, How many hired servants of my father’s have bread enough and to spare, and I perish here with hunger!
Amikor magába szállt, ezt mondta: Az én atyámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok!
18 I will arise and go to my father, and will say unto him, Father, I have sinned against heaven, and in thy sight:
Felkelek, és elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened,
19 I am no more worthy to be called thy son: make me as one of thy hired servants.
és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20 And he arose, and came to his father. But while he was yet afar off, his father saw him, and was moved with compassion, and ran, and fell on his neck, and kissed him.
Felkelt, és elment atyjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és hozzáfutott, nyakába borult, és megcsókolta.
21 And the son said unto him, Father, I have sinned against heaven, and in thy sight: I am no more worthy to be called thy son.
A fiú ezt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz.
22 But the father said to his servants, Bring forth quickly the best robe, and put it on him; and put a ring on his hand, and shoes on his feet:
Atyja pedig ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok föl rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!
23 and bring the fatted calf, [and] kill it, and let us eat, and make merry:
És hozzátok elő a hízott tulkot, és vágjátok le, és együnk és vigadjunk.
24 for this my son was dead, and is alive again; he was lost, and is found. And they began to be merry.
Mert az én fiam meghalt és feltámadott és elveszett és megtaláltatott. Elkezdtek azért vigadozni.
25 Now his elder son was in the field: and as he came and drew nigh to the house, he heard music and dancing.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt. És amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
26 And he called to him one of the servants, and inquired what these things might be.
Előhívott egyet a szolgái közül, és megtudakolta, mi történt.
27 And he said unto him, Thy brother is come; and thy father hath killed the fatted calf, because he hath received him safe and sound.
Mire az így felelt: A te öcséd jött meg, és atyád levágatta a hízott tulkot, mivel egészségben kapta vissza.
28 But he was angry, and would not go in: and his father came out, and entreated him.
Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. De az Atyja kiment, és kérlelni kezdte.
29 But he answered and said to his father, Lo, these many years do I serve thee, and I never transgressed a commandment of thine: and [yet] thou never gavest me a kid, that I might make merry with my friends:
Ő pedig így válaszolt atyjának: Íme, én ennyi éve szolgálok neked, és soha át nem hágtam parancsaidat, és nekem egy kecskefiat sem adtál, hogy az én barátaimmal vigadjak.
30 but when this thy son came, which hath devoured thy living with harlots, thou killedst for him the fatted calf.
Amikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal tékozolta el a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
31 And he said unto him, Son, thou art ever with me, and all that is mine is thine.
Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied!
32 But it was meet to make merry and be glad: for this thy brother was dead, and is alive [again]; and [was] lost, and is found.
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.“
