Job 36
1 Elihu also proceeded, and said,
És folytatá Elihu, és monda:
2 Suffer me a little, and I will shew thee: for I have yet somewhat to say on God’s behalf.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 I will fetch my knowledge from afar, and will ascribe righteousness to my Maker.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 For truly my words are not false: one that is perfect in knowledge is with thee.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Behold, God is mighty, and despiseth not any: he is mighty in strength of understanding.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 He preserveth not the life of the wicked: but giveth to the afflicted [their] right.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 He withdraweth not his eyes from the righteous: but with kings upon the throne he setteth them for ever, and they are exalted.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 And if they be bound in fetters, and be taken in the cords of affliction;
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Then he sheweth them their work, and their transgressions, that they have behaved themselves proudly.
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 He openeth also their ear to instruction, and commandeth that they return from iniquity.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 If they hearken and serve [him], they shall spend their days in prosperity, and their years in pleasures.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 But if they hearken not, they shall perish by the sword, and they shall die without knowledge.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 But they that are godless in heart lay up anger: they cry not for help when he bindeth them.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 They die in youth, and their life [perisheth] among the unclean.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 He delivereth the afflicted by his affliction, and openeth their ear in oppression.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Yea, he would have led thee away out of distress into a broad place, where there is no straitness; and that which is set on thy table should be full of fatness.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 But thou art full of the judgment of the wicked: judgment and justice take hold [on thee].
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Because there is wrath, beware lest thou be led away by [thy] sufficiency; neither let the greatness of the ransom turn thee aside.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Will thy riches suffice, [that thou be] not in distress, or all the forces of [thy] strength?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Desire not the night, when peoples are cut off in their place.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Take heed, regard not iniquity: for this hast thou chosen rather than affliction.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Behold, God doeth loftily in his power: who is a teacher like unto him?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Who hath enjoined him his way? or who can say, Thou hast wrought unrighteousness?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Remember that thou magnify his work, whereof men have sung.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 All men have looked thereon; man beholdeth it afar off.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Behold, God is great, and we know him not; the number of his years is unsearchable.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 For he draweth up the drops of water, which distil in rain from his vapour:
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Which the skies pour down and drop upon man abundantly.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Yea, can any understand the spreadings of the clouds, the thunderings of his pavilion?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Behold, he spreadeth his light around him; and he covereth the bottom of the sea.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 For by these he judgeth the peoples; he giveth meat in abundance.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 He covereth his hands with the lightning; and giveth it a charge that it strike the mark.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 The noise thereof telleth concerning him, the cattle also concerning [the storm] that cometh up.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
