Job 26
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 How hast thou helped him that is without power! how hast thou saved the arm that hath no strength!
Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
3 How hast thou counselled him that hath no wisdom, and plentifully declared sound knowledge!
Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
4 To whom hast thou uttered words? and whose spirit came forth from thee?
Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
5 They that are deceased tremble beneath the waters and the inhabitants thereof.
Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)
7 He stretcheth out the north over empty space, and hangeth the earth upon nothing.
Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
8 He bindeth up the waters in his thick clouds; and the cloud is not rent under them.
beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
9 He closeth in the face of his throne, and spreadeth his cloud upon it.
befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
10 He hath described a boundary upon the face of the waters, unto the confines of light and darkness.
Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
11 The pillars of heaven tremble and are astonished at his rebuke.
Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
12 He stirreth up the sea with his power, and by his understanding he smiteth through Rahab.
Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
13 By his spirit the heavens are garnished; his hand hath pierced the swift serpent.
Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
14 Lo, these are but the outskirts of his ways: and how small a whisper do we hear of him! but the thunder of his power who can understand?
Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
