Job 19
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 How long will ye vex my soul and break me in pieces with words?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 These ten times have ye reproached me: ye are not ashamed that ye deal hardly with me.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 And be it indeed that I have erred, mine error remaineth with myself.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 If indeed ye will magnify yourselves against me, and plead against me my reproach:
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Know now that God hath subverted me [in my cause], and hath compassed me with his net.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Behold, I cry out of wrong, but I am not heard: I cry for help, but there is no judgment.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 He hath fenced up my way that I cannot pass, and hath set darkness in my paths.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 He hath stripped me of my glory, and taken the crown from my head.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 He hath broken me down on every side, and I am gone: and mine hope hath he plucked up like a tree.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 He hath also kindled his wrath against me, and he counteth me unto him as [one of] his adversaries.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 His troops come on together, and cast up their way against me, and encamp round about my tent.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 He hath put my brethren far from me, and mine acquaintance are wholly estranged from me.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have failed, and my familiar friends have forgotten me.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 They that dwell in mine house, and my maids, count me for a stranger: I am an alien in their sight.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 I call unto my servant, and he giveth me no answer, [though] I entreat him with my mouth.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 My breath is strange to my wife, and my supplication to the children of my [mother’s] womb.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Even young children despise me; if I arise, they speak against me.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 All my inward friends abhor me: and they whom I loved are turned against me.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 My bone cleaveth to my skin and to my flesh, and I am escaped with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Have pity upon me, have pity upon me, O ye my friends; for the hand of God hath touched me.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Why do ye persecute me as God, and are not satisfied with my flesh?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh that my words were now written! oh that they were inscribed in a book!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 That with an iron pen and lead they were graven in the rock for ever!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 But I know that my redeemer liveth, and that he shall stand up at the last upon the earth:
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 And after my skin hath been thus destroyed, yet from my flesh shall I see God:
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Whom I shall see for myself, and mine eyes shall behold, and not another. My reins are consumed within me.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 If ye say, How we will persecute him! seeing that the root of the matter is found in me;
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Be ye afraid of the sword: for wrath [bringeth] the punishments of the sword, that ye may know there is a judgment.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
