Job 17
1 My spirit is consumed, my days are extinct, the grave is [ready] for me.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Surely there are mockers with me, and mine eye abideth in their provocation.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Give now a pledge, be surety for me with thyself; who is there that will strike hands with me?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt [them].
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 He that denounceth his friends for a prey, even the eyes of his children shall fail.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 He hath made me also a byword of the people; and I am become an open abhorring.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Upright men shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the godless.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Yet shall the righteous hold on his way, and he that hath clean hands shall wax stronger and stronger.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 But return ye, all of you, and come now: and I shall not find a wise man among you.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 My days are past, my purposes are broken off, even the droughts of my heart.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 They change the night into a day: the fight, [say they], is near unto the darkness.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 If I have said to corruption, Thou art my father; to the worm, [Thou art] my mother, and my sister;
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Where then is my hope? and as for my hope, who shall see it?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
