Isaiah 42
1 Behold my servant, whom I uphold; my chosen, in whom my soul delighteth: I have put my spirit upon him; he shall bring forth judgment to the Gentiles.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2 He shall not cry, nor lift up, nor cause his voice to be heard in the street.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3 A bruised reed shall he not break, and the smoking flax shall he not quench: he shall bring forth judgment in truth.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4 He shall not fail nor be discouraged, till he have set judgment in the earth; and the isles shall wait for his law.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5 Thus saith God the LORD, he that created the heavens, and stretched them forth; he that spread abroad the earth and that which cometh out of it; he that giveth breath unto the people upon it, and spirit to them that walk therein:
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6 I the LORD have called thee in righteousness, and will hold thine hand, and will keep thee, and give thee for a covenant of the people, for a light of the Gentiles;
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7 to open the blind eyes, to bring out the prisoners from the dungeon, and them that sit in darkness out of the prison house.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8 I am the LORD; that is my name: and my glory will I not give to another, neither my praise unto graven images.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9 Behold, the former things are come to pass, and new things do I declare: before they spring forth I tell you of them.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10 Sing unto the LORD a new song, and his praise from the end of the earth; ye that go down to the sea, and all that is therein, the isles, and the inhabitants thereof.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11 Let the wilderness and the cities thereof lift up [their voice], the villages that Kedar doth inhabit; let the inhabitants of Sela sing, let them shout from the top of the mountains.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12 Let them give glory unto the LORD, and declare his praise in the islands.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13 The LORD shall go forth as a mighty man; he shall stir up jealousy like a man of war: he shall cry, yea, he shall shout aloud; he shall do mightily against his enemies.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14 I have long time holden my peace; I have been still, and refrained myself: [now] will I cry out like a travailing woman; I will gasp and pant together.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15 I will make waste mountains and hills, and dry up all their herbs; and I will make the rivers islands, and will dry up the pools.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16 And I will bring the blind by a way that they know not; in paths that they know not will I lead them: I will make darkness light before them, and crooked places straight. These things will I do, and I will not forsake them.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17 They shall be turned back, they shall be greatly ashamed, that trust in graven images, that say unto molten images, Ye are our gods.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18 Hear, ye deaf; and look, ye blind, that ye may see.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19 Who is blind, but my servant? or deaf, as my messenger that I send? who is blind as he that is at peace [with me], and blind as the LORD’S servant?
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20 Thou seest many things, but thou observest not; his ears are open, but he heareth not.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21 It pleased the LORD, for his righteousness’ sake, to magnify the law, and make it honourable.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22 But this is a people robbed and spoiled; they are all of them snared in holes, and they are hid in prison houses: they are for a prey, and none delivereth; for a spoil, and none saith, Restore.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23 Who is there among you that will give ear to this? that will hearken and hear for the time to come?
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24 Who gave Jacob for a spoil, and Israel to the robbers? did not the LORD? he against whom we have sinned, and in whose ways they would not walk, neither were they obedient unto his law.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25 Therefore he poured upon him the fury of his anger, and the strength of battle; and it set him on fire round about, yet he knew not; and it burned him, yet he laid it not to heart.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
