Deuteronomy 5
1 And Moses called unto all Israel, and said unto them, Hear, O Israel, the statutes and the judgments which I speak in your ears this day, that ye may learn them, and observe to do them.
Mózes szólította egész Izraelt és mondta nekik: Halljad Izrael a törvényeket és a rendeleteket, amelyeket én elmondok füleitek hallatára ma; tanuljátok meg azokat és őrizzétek meg, hogy megtegyétek.
2 The LORD our God made a covenant with us in Horeb.
Az Örökkévaló, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Chóreben.
3 The LORD made not this covenant with our fathers, but with us, even us, who are all of us here alive this day.
Nem (csak) atyáinkkal kötötte az Örökkévaló ezt a szövetséget, hanem velünk (is), kik mi itt vagyunk ma, mindnyájan életben.
4 The LORD spake with you face to face in the mount out of the midst of the fire,
Színről színre szólt az Örökkévaló veletek a hegyen, a tűz közül,
5 (I stood between the LORD and you at that time, to shew you the word of the LORD: for ye were afraid because of the fire, and went not up into the mount; ) saying,
– én álltam az Örökkévaló közt és ti köztetek abban az időben, hogy kijelentsem nektek az Örökkévaló szavát, mert ti féltetek a tűztől és nem mentetek föl a hegyre, – mondván:
6 I am the LORD thy God, which brought thee out of the land of Egypt, out of the house of bondage.
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából.
7 Thou shalt have none other gods before me.
Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt.
8 Thou shalt not make unto thee a graven image, [the likeness of] any form that is in heaven above, or that is in the earth beneath, or that is in the water under the earth:
Ne csinálj magadnak faragott képet, bármely alakját annak, ami az égben van fönt és ami a földön van alant és ami a vízben van a föld alatt.
9 thou shalt not bow down thyself unto them, nor serve them: for I the LORD thy God am a jealous God, visiting the iniquity of the fathers upon the children, and upon the third and upon the fourth generation of them that hate me;
Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek;
10 and shewing mercy unto thousands, of them that love me and keep my commandments.
de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.
11 Thou shalt not take the name of the LORD thy God in vain: for the LORD will not hold him guiltless that taketh his name in vain.
Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki kiejti az ő nevét hiába.
12 Observe the sabbath day, to keep it holy, as the LORD thy God commanded thee.
Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened.
13 Six days shalt thou labour, and do all thy work:
Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat;
14 but the seventh day is a sabbath unto the LORD thy God: [in it] thou shalt not do any work, thou, nor thy son, nor thy daughter, nor thy manservant nor thy maidservant, nor thine ox, nor thine ass, nor any of thy cattle, nor thy stranger that is within thy gates; that thy manservant and thy maidservant may rest as well as thou.
de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle barmod, se az idegened, aki kapuidban van, hogy nyugodjék szolgád és szolgálód, mint tenmagad.
15 And thou shalt remember that thou wast a servant in the land of Egypt, and the LORD thy God brought thee out thence by a mighty hand and by a stretched out arm: therefore the LORD thy God commanded thee to keep the sabbath day.
Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptom országában, de kivezetett téged onnan az Örökkévaló, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját.
16 Honour thy father and thy mother, as the LORD thy God commanded thee: that thy days may be long, and that it may go well with thee, upon the land which the LORD thy God giveth thee.
Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy hosszú életű légy és hogy jó dolgod legyen a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.
17 Thou shalt do no murder.
Ne ölj!
18 Neither shalt thou commit adultery.
Ne törj házasságot!
19 Neither shalt thou steal.
Ne lopj!
20 Neither shalt thou bear false witness against thy neighbour.
Ne vallj felebarátod ellen mint hamis tanú!
21 Neither shalt thou covet thy neighbour’s wife; neither shalt thou desire thy neighbour’s house, his field, or his manservant, or his maidservant, his ox, or his ass, or any thing that is thy neighbour’s.
Ne kívánd meg felebarátod feleségét és ne vágyakozzál felebarátod házára, mezejére, szolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!
22 These words the LORD spake unto all your assembly in the mount out of the midst of the fire, of the cloud, and of the thick darkness, with a great voice: and he added no more. And he wrote them upon two tables of stone, and gave them unto me.
Ez igéket mondta az Örökkévaló egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz, a felhő és a sűrű homály közül fennhangon, de nem többet; és fölírta azokat két kőtáblára és átadta nekem.
23 And it came to pass, when ye heard the voice out of the midst of the darkness, while the mountain did burn with fire, that ye came near unto me, even all the heads of your tribes, and your elders;
És történt, mikor ti hallottátok a hangot a sötétség közül és a hegy égett a tűzben, akkor odaléptetek hozzám törzseitek minden fejei és véneitek,
24 and ye said, Behold, the LORD our God hath shewed us his glory and his greatness, and we have heard his voice out of the midst of the fire: we have seen this day that God doth speak with man, and he liveth.
és mondtátok: Íme, megmutatta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, hangját pedig hallottuk a tűz közül; ezen a napon láttuk, hogy Isten szól az emberhez és ez életben marad.
25 Now therefore why should we die? for this great fire will consume us: if we hear the voice of the LORD our God any more, then we shall die.
De most miért haljunk meg? Mert megemészt bennünket ez a nagy tűz; ha még tovább halljuk az Örökkévaló, a mi Istenünk hangját, akkor meghalunk.
26 For who is there of all flesh, that hath heard the voice of the living God speaking out of the midst of the fire, as we have, and lived?
Mert ki az a halandó, aki hallotta az élő Isten hangját szólani a tűz közül, mint mi és életben maradt?
27 Go thou near, and hear all that the LORD our God shall say: and speak thou unto us all that the LORD our God shall speak unto thee; and we will hear it, and do it.
Lépj te oda és halljad mindazt, amit mond az Örökkévaló, a mi Istenünk és te mondd el nekünk mindazt, amit szól az Örökkévaló, a mi Istenűnk hozzád, hogy halljuk és megtegyük.
28 And the LORD heard the voice of your words, when ye spake unto me; and the LORD said unto me, I have heard the voice of the words of this people, which they have spoken unto thee: they have well said all that they have spoken.
És az Örökkévaló hallotta szavaitok hangját, midőn szóltatok hozzám; és az Örökkévaló mondta nekem; Hallottam a nép szavainak hangját, amellyel szóltak hozzád; jól mondták mindazt, amit szóltak.
29 Oh that there were such an heart in them, that they would fear me, and keep all my commandments always, that it might be well with them, and with their children for ever!
Vajha ez a szívük maradna nekik, hogy féljenek engem és megőrizzék mind a parancsolataimat minden időben, hogy jó dolguk legyen nekik és fiaiknak örökké.
30 Go say to them, Return ye to your tents.
Menj, mondd nekik: Térjetek vissza sátraitokba!
31 But as for thee, stand thou here by me, and I will speak unto thee all the commandment, and the statutes, and the judgments, which thou shalt teach them, that they may do them in the land which I give them to possess it.
Te pedig állj itt nálam, hadd mondom el neked mind a parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, amelyekre őket tanítsd, hogy megtegyék az országban, melyet én adok nekik, hogy elfoglalják.
32 Ye shall observe to do therefore as the LORD your God hath commanded you: ye shall not turn aside to the right hand or to the left.
Azért őrizzétek meg, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Örökkévaló, a ti Istenetek nektek, ne térjetek el se jobbra, se baba,
33 Ye shall walk in all the way which the LORD your God hath commanded you, that ye may live, and that it may be well with you, and that ye may prolong your days in the land which ye shall possess.
Mindazon az úton, melyet parancsolt az Örökkévaló; a ti Istenetek nektek, járjatok, hogy éljetek, jó dolgotok legyen és hosszú ideig maradjatok az országban, melyet elfoglaltok.
