2 Samuel 2
1 And it came to pass after this, that David inquired of the LORD, saying, Shall I go up into any of the cities of Judah? And the LORD said unto him, Go up. And David said, Whither shall I go up? And he said, Unto Hebron.
Volt pedig ezután, megkérdezte Dávid az Örökkévalót, mondván: Fölmenjek-e Jehúda városainak egyikébe? Szólt hozzá az Örökkévaló: Menj föl. És mondta Dávid: Hová menjek föl? Mondta: Chebrónba.
2 So David went up thither, and his two wives also, Ahinoam the Jezreelitess, and Abigail the wife of Nabal the Carmelite.
Fölment oda Dávid, meg két felesége is: a Jizreélbeli Achínóam és Abigájil, a Karmellbeli Nábál felesége.
3 And his men that were with him did David bring up, every man with his household: and they dwelt in the cities of Hebron.
Embereit is, kik vele voltak, fölvezette Dávid kit-kit a házával; és laktak Chebrón városaiban.
4 And the men of Judah came, and there they anointed David king over the house of Judah. And they told David, saying, The men of Jabesh-gilead were they that buried Saul.
Ekkor jöttek Jehúda emberei és fölkenték ott Dávidot királynak Jehúda háza fölé. Tudtára adták Dávidnak, mondván: Jábés-Gileád emberei azok, kik eltemették Sáult.
5 And David sent messengers unto the men of Jabesh-gilead, and said unto them, Blessed be ye of the LORD, that ye have shewed this kindness unto your lord, even unto Saul, and have buried him.
Küldött tehát Dávid követeket Jábés-Gileád embereihez és szólt hozzájuk: Áldva legyetek az Örökkévalótól, hogy cselekedtétek ezt a szeretetet uratokkal, Sáullal, hogy eltemettétek őt.
6 And now the LORD shew kindness and truth unto you: and I also will requite you this kindness, because ye have done this thing.
Most tehát cselekedjék veletek az Örökkévaló szeretetet és hűséget; meg én is cselekedni fogok veletek a jótett szerint, mivelhogy cselekedtétek ezt a dolgot.
7 Now therefore let your hands be strong, and be ye valiant: for Saul your lord is dead, and also the house of Judah have anointed me king over them.
Most tehát erősödjenek kezeitek és legyetek derék emberek, mert meghalt uratok Sául, föl is kentek engem a Jehúda házabeliek királynak maguk fölé.
8 Now Abner the son of Ner, captain of Saul’s host, had taken Ish-bosheth the son of Saul, and brought him over to Mahanaim;
Abnér, Nér fia pedig, Sáulnak a hadvezére vette volt Isbósetet, Sául fiát és átvitte Máchanájimba;
9 and he made him king over Gilead, and over the Ashurites, and over Jezreel, and over Ephraim, and over Benjamin, and over all Israel.
s királlyá tette őt Gileád fölé, az Asúri és Jizreél fölé, Efraim fölé és Benjámin fölé, egész Izrael fölé.
10 (Ish-bosheth Saul’s son was forty years old when he began to reign over Israel, and he reigned two years.) But the house of Judah followed David.
Negyven éves volt Isbóset, Sául fia, mikor király lett Izrael fölött és két évig uralkodott; csupán csak Jehúda háza tartott Dáviddal.
11 And the time that David was king in Hebron over the house of Judah was seven years and six months.
És volt a napok száma, melyekben Dávid király volt Chebrónban Jehúda háza fölött, hét esztendő és hat hónap.
12 And Abner the son of Ner, and the servants of Ish-bosheth the son of Saul, went out from Mahanaim to Gibeon.
És kivonult Abnér, Nér fia meg Isbósetnek, Sául fiának szolgái, Máchanájimhól Gibeón felé.
13 And Joab the son of Zeruiah, and the servants of David, went out, and met them by the pool of Gibeon; and they sat down, the one on the one side of the pool, and the other on the other side of the pool.
Jóáb, Czerúja fia is meg Dávid szolgái kivonultak és együttesen rájuk találtak Gibeón tava mellett; és maradtak ezek a tó mellett innen, amazok a tó mellett onnan,
14 And Abner said to Joab, Let the young men, I pray thee, arise and play before us. And Joab said, Let them arise.
És szólt Abnér Jóábhoz: Keljenek csak föl a legények és játszadozzanak előttünk; mondta, Jóáb: Keljenek föl!
15 Then they arose and went over by number; twelve for Benjamin, and for Ish-bosheth the son of Saul, and twelve of the servants of David.
Fölkeltek és átkeltek szám szerint: tizenketten Benjámin és Isbóset, Sául fia részéről és tizenketten Dávid szolgái közül.
16 And they caught every one his fellow by the head, and [thrust] his sword in his fellow’s side; so they fell down together: wherefore that place was called Helkath-hazzurim, which is in Gibeon.
Megragadták kiki a másikának fejét, míg kardja a másikának oldalát érte, úgy hogy elestek együttesen. És így nevezték azt a helyet: Kardok telke, mely Gibeónnál van.
17 And the battle was very sore that day; and Abner was beaten, and the men of Israel, before the servants of David.
És felette kemény volt a harc ama napon; és vereséget szenvedett Abnér meg Izrael emberei Dávid szolgái előtt.
18 And the three sons of Zeruiah were there, Joab, and Abishai, and Asahel: and Asahel was as light of foot as a wild roe.
Volt ott Czerújának három fia: Jóáb, Abísáj és Aszáél; Aszáél könnyűlábú volt, mint valamelyik a szarvasok közül a mezőn.
19 And Asahel pursued after Abner; and in going he turned not to the right hand nor to the left from following Abner.
És űzőbe vette Aszáél Abnért és nem tért el, hogy ment volna jobbra vagy balra Abnér mögül.
20 Then Abner looked behind him, and said, Is it thou, Asahel? And he answered, It is I.
Ekkor hátrafordult Abnér és mondta: Te vagy az Aszáél? Mondta: Én vagyok.
21 And Abner said to him, Turn thee aside to thy right hand or to thy left, and lay thee hold on one of the young men, and take thee his armour. But Asahel would not turn aside from following of him.
És mondta neki Abnér: Térj el jobb kezed felé vagy bal kezed felé és fogj el magadnak egyet a legények közül és vedd magadnak fegyverzetét! De nem akart Aszáél távozni háta mögül.
22 And Abner said again to Asahel, Turn thee aside from following me: wherefore should I smite thee to the ground? how then should I hold up my face to Joab thy brother?
Még továbbra is szólt Abnér Aszáélhez: Távozzál hátam mögül, miért üsselek le a földre és hogy emelhetném föl arcomat Jóáb testvéredhez?
23 Howbeit he refused to turn aside: wherefore Abner with the hinder end of the spear smote him in the belly, that the spear came out behind him; and he fell down there, and died in the same place: and it came to pass, that as many as came to the place where Asahel fell down and died stood still.
De vonakodott távozni; ekkor ágyékba ütötte Abnér a dárda hátsó részével, úgy hogy kiment a dárda hátulról, és elesett ott és meghalt a helyén. Volt pedig, mindenki, ki arra a helyre jött, ahol elesett és meghalt Aszáél, az megállt.
24 But Joab and Abishai pursued after Abner: and the sun went down when they were come to the hill of Ammah, that lieth before Giah by the way of the wilderness of Gibeon.
És üldözték Jóáb és Abísaj Abnért; a nap lement, mikor Gibeat-Ammához értek, mely Gíach előtt van, Gibeón pusztája felé.
25 And the children of Benjamin gathered themselves together after Abner, and became one band, and stood on the top of an hill.
És egybegyűltek Benjámin fiai Abnér után, egy csomóvá lettek és megálltak egy dombnak a tetején.
26 Then Abner called to Joab, and said, Shall the sword devour for ever? knowest thou not that it will be bitterness in the latter end? how long shall it be then, ere thou bid the people return from following their brethren?
Odaszólt Abnér Jóábhoz és mondta: Hát örökké emésszen a kard, nem tudod-e, hogy keserűség lesz végül? Hát meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreik mögül?
27 And Joab said, As God liveth, if thou hadst not spoken, surely then in the morning the people had gone away, nor followed every one his brother.
Mondta Jóáb: Él az Isten, bizony ha nem szóltál volna, bizony már reggeltől fogva elvonult volna a nép, egyik a másika mögül.
28 So Joab blew the trumpet, and all the people stood still, and pursued after Israel no more, neither fought they any more.
És megfújta Jóáb a harsonát, erre megállt az egész nép, hogy ne üldözze többé Izraelt; és már tovább nem harcoltak.
29 And Abner and his men went all that night through the Arabah; and they passed over Jordan, and went through all Bithron, and came to Mahanaim.
Abnér pedig és emberei mentek a síkságon azon egész éjjel, átkeltek a Jordánon, mentek az egész Bitrónon át és érkeztek Máchanájimba.
30 And Joab returned from following Abner: and when he had gathered all the people together, there lacked of David’s servants nineteen men and Asahel.
Jóáb is visszatért Abnér mögül és összegyűjtötte az egész népet; és hiányzott Dávid szolgái közül tizenkilenc ember meg Aszáél.
31 But the servants of David had smitten of Benjamin, and of Abner’s men, [so that] three hundred and threescore men died.
Dávid szolgái pedig megvertek Benjáminból és Abnér emberei közül: háromszázhatvan ember halt meg.
32 And they took up Asahel, and buried him in the sepulchre of his father, which was in Beth-lehem. And Joab and his men went all night, and the day brake upon them at Hebron.
És elvitték Aszáélt és eltemették atyjának sírjában, mely Bét-Léchemben volt. Egész éjjel mentek Jóáb és emberei és megvirradt rájuk Chebrónban.
