2 Chronicles 6
1 Then spake Solomon, The LORD hath said that he would dwell in the thick darkness.
Akkor mondta Salamon: Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű ködben akar lakni.
2 But I have built thee an house of habitation, and a place for thee to dwell in for ever.
Én pedig építettem neked hajlékra való házat, helyet, a te lakásodra örökre.
3 And the king turned his face, and blessed all the congregation of Israel: and all the congregation of Israel stood.
Erre vissza fordította a király az arcát s megáldotta Izrael egész gyülekezetét, Izrael egész gyülekezete pedig állt.
4 And he said, Blessed be the LORD, the God of Israel, which spake with his mouth unto David my father, and hath with his hands fulfilled it, saying,
És mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, aki Dávid atyámnak megígérte szájával és teljesítette kezével, mondván:
5 Since the day that I brought forth my people out of the land of Egypt, I chose no city out of all the tribes of Israel to build an house in, that my name might be there; neither chose I any man to be prince over my people Israel:
azon nap óta, hogy kivezettem népemet Egyiptom országából, nem választottam várost mind az Izrael törzseiből, hogy házat építsenek, hogy ott legyen a nevem s nem választottam férfiút, hogy fejedelem legyen Izrael népem felett;
6 but I have chosen Jerusalem, that my name might be there; and have chosen David to be over my people Israel.
hanem választottam Jeruzsálemet, hogy nevem ott legyen és választottam Dávidot, hogy legyen Izrael népem felett.
7 Now it was in the heart of David my father to build an house for the name of the LORD, the God of Israel.
Szívében is volt Dávid atyámnak, hogy házat épít az Örökkévaló, Izrael Istene nevének.
8 But the LORD said unto David my father, Whereas it was in thine heart to build an house for my name, thou didst well that it was in thine heart:
De szólt az Örökkévaló Dávid atyámhoz: Mivelhogy szívedben volt, hogy nevemnek házat építesz – jól tetted, hogy ez volt szívedben;
9 nevertheless thou shalt not build the house; but thy son that shall come forth out of thy loins, he shall build the house for my name.
csakhogy nem te fogod építeni a házat, hanem fiad, ki ágyékaidból származik, az fogja építeni a házat nevemnek,
10 And the LORD hath performed his word that he spake; for I am risen up in the room of David my father, and sit on the throne of Israel, as the LORD promised, and have built the house for the name of the LORD, the God of Israel.
Fönn is tartotta az Örökkévaló az igéjét, melyet kimondott; Dávid atyám helyébe léptem, Izrael trónjára ültem, amint megígérte az Örökkévaló, és építettem a házat az Örökkévaló, Izrael Istene nevének.
11 And there have I set the ark, wherein is the covenant of the LORD, which he made with the children of Israel.
És elhelyeztem ott a ládát, ahol van az Örökkévaló szövetsége, melyet kötött Izrael fiaival.
12 And he stood before the altar of the LORD in the presence of all the congregation of Israel, and spread forth his hands:
Ekkor oda állt az Örökkévaló oltára elé, Izrael egész gyülekezetének szeme láttára s kiterjesztette kezeit;
13 (for Solomon had made a brasen scaffold, of five cubits long, and five cubits broad, and three cubits high, and had set it in the midst of the court; and upon it he stood, and kneeled down upon his knees before all the congregation of Israel, and spread forth his hands toward heaven: )
– Mert Salamon készített egy medencét rézből és elhelyezte azt az előcsarnok közepébe; öt könyöknyi a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága, arra fölállt s leereszkedett térdeire Izrael egész gyülekezete előtt és ég felé terjesztette kezeit.
14 and he said, O LORD, the God of Israel, there is no God like thee, in the heaven, or in the earth; who keepest covenant and mercy with thy servants, that walk before thee with all their heart:
Mondta: Örökkévaló, Izrael Istene! Nincs Isten olyan mint te az égen és a földön, aki megőrzöd a szövetséget és a szeretetet szolgáidnak, kik járnak előtted egész szívükkel;
15 who hast kept with thy servant David my father that which thou didst promise him: yea, thou spakest with thy mouth, and hast fulfilled it with thine hand, as it is this day.
te, aki megtartottad szolgádnak Dávid atyámnak azt, amit neki ígértél; megígérted száddal és kezeddel teljesítetted, amint van a mai napon.
16 Now therefore, O LORD, the God of Israel, keep with thy servant David my father that which thou hast promised him, saying, There shall not fail thee a man in my sight to sit on the throne of Israel; if only thy children take heed to their way, to walk in my law as thou hast walked before me.
Most tehát, Örökkévaló, Izrael Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávid atyámnak amit neki ígértél, mondván: el nem fogy előttem, aki tőled ül Izrael trónján, hacsak megőrzik fiaid útjukat, járván az én tanom szerint, amint te jártál előttem.
17 Now therefore, O LORD, the God of Israel, let thy word be verified, which thou spakest unto thy servant David.
Most tehát. Örökkévaló, Izrael Istene, valósuljon meg az igéd, melyet kimondtál szolgádnak Dávidnak.
18 But will God in very deed dwell with men on the earth? behold, heaven and the heaven of heavens cannot contain thee; how much less this house which I have builded!
Mert, valóságban lakhatik-e Isten az emberrel a földön? Íme az egek s az egek egei be nem fogadnak téged, hát még ez a ház, melyet építettem.
19 Yet have thou respect unto the prayer of thy servant, and to his supplication, O LORD my God, to hearken unto the cry and to the prayer which thy servant prayeth before thee:
Fordulj tehát szolgád imádságához a könyörgéséhez, Örökkévaló én Istenem, hallgatva a fohászkodásra és az imádságra, mellyel szolgád imádkozik előtted:
20 that thine eyes may be open toward this house day and night, even toward the place whereof thou hast said that thou wouldest put thy name there; to hearken unto the prayer which thy servant shall pray toward this place.
hogy nyitva legyenek szemeid erre a házra, nappal és éjjel, azon helyre, melyről mondtad, hogy oda teszed a te nevedet, hogy hallgass az imádságra, mellyel szolgád majd imádkozik a hely felé.
21 And hearken thou to the supplications of thy servant, and of thy people Israel, when they shall pray toward this place: yea, hear thou from thy dwelling place, even from heaven; and when thou hearest, forgive.
Akkor hallgass szolgádnak és Izrael népednek könyörgésére, mellyel majd imádkoznak a hely felé; te pedig hallgass rá lakásod helyén az égben, hallgass rá és adj bocsánatot.
22 If a man sin against his neighbour, and an oath be laid upon him to cause him to swear, and he come [and] swear before thine altar in this house:
Hogy ha vétkezik valaki felebarátja ellen és megesketve öt esküt vetnek rá és eljön esküre oltárod elé ebben a házban:
23 then hear thou from heaven, and do, and judge thy servants, requiting the wicked, to bring his way upon his own head; and justifying the righteous, to give him according to his righteousness.
akkor halljad az égből és tedd meg, hogy törvényt tesz szolgádnak a gonosznak fejére hárítva az útját és hogy fölmentsd az igazságost, juttatva neki igazsága szerint.
24 And if thy people Israel be smitten down before the enemy, because they have sinned against thee; and shall turn again and confess thy name, and pray and make supplication before thee in this house:
És ha vereséget szenved Izrael néped ellenség előtt, mivel vétkeztek ellened, de megtérnek és nevedet vallják és imádkoznak és könyörögnek előtted ebben a házban:
25 then hear thou from heaven, and forgive the sin of thy people Israel, and bring them again unto the land which thou gavest to them and to their fathers.
akkor halljad az égben és bocsásd meg Izrael néped vétkét és vezesd őket vissza a földre, amelyet adtál nekik és őseiknek.
26 When the heaven is shut up, and there is no rain, because they have sinned against thee; if they pray toward this place, and confess thy name, and turn from their sin, when thou dost afflict them:
Mikor bezárul az ég s nem lesz eső, mert vétkeztek ellened, de imádkoznak a hely felé és nevedet vallják és megtérnek vétküktől, midőn megalázod őket:
27 then hear thou in heaven, and forgive the sin of thy servants, and of thy people Israel, when thou teachest them the good way wherein they should walk; and send rain upon thy land, which thou hast given to thy people for an inheritance.
akkor halljad az égben és bocsásd meg szolgáid és Izrael néped vétkét, midőn megtanítod őket a jó útra, melyen járjanak, és adj esőt országodra, melyet birtokul adtál népednek.
28 If there be in the land famine, if there be pestilence, if there be blasting or mildew, locust or caterpiller; if their enemies besiege them in the land of their cities; whatsoever plague or whatsoever sickness there be;
Éhség ha lesz az országban, dögvész ha lesz, üszög, rozsda, sáska, szöcske ha lesz, midőn szorongatja őt ellensége országának kapuiban – bármi csapás, bármi betegség,
29 what prayer and supplication soever be made by any man or by all thy people Israel, which shall know every man his own plague and his own sorrow, and shall spread forth his hands toward this house:
minden imádságot, minden könyörgést, mely bármely embertől ered egész Izrael néped közül, midőn megtudja ki-ki csapását és baját és kiterjeszti kezeit a ház felé:
30 then hear thou from heaven thy dwelling place, and forgive, and render unto every man according to all his ways, whose heart thou knowest; (for thou, even thou only, knowest the hearts of the children of men; )
akkor halljad az égben, lakásod helyén, adj bocsánatot és juttass kinek-kinek mind az ő útjai szerint, mivel ismered a szívét; mert egyedül te ismered az ember fiainak szívét;
31 that they may fear thee, to walk in thy ways, so long as they live in the land which thou gavest unto our fathers.
azért hogy féljenek téged, járva a te utaidban mind azon időben, ameddig élnek azon földnek színén, melyet adtál őseinknek.
32 Moreover concerning the stranger, that is not of thy people Israel, when he shall come from a far country for thy great name’s sake, and thy mighty hand, and thy stretched out arm; when they shall come and pay toward this house:
És az idegenre is; aki nem Izrael néped közül való, de eljön messze földről nagy neved s erős kezed és kinyújtott karod kedvéért, eljönnek és imádkoznak a ház felé:
33 then hear thou from heaven, even from thy dwelling place, and do according to all that the stranger calleth to thee for; that all the peoples of the earth may know thy name, and fear thee, as doth thy people Israel, and that they may know that this house which I have built, is called by thy name.
akkor halljad az égben, lakásod helyén és tegyél mind aszerint, ahogy kiált hozzád az idegen; azért hogy megismerjék mind a föld népei nevedet, hogy féljenek téged, mint Izrael néped és hogy megtudják, hogy nevedről neveztetik a ház, melyet építettem.
34 If thy people go out to battle against their enemies, by whatsoever way thou shalt send them, and they pray unto thee toward this city which thou hast chosen, and the house which I have built for thy name:
Midőn néped háborúba vonul ki ellenségei ellen az úton, melyen küldöd őket és majd imádkoznak hozzád a város felé, melyet választottál és a ház felé, melyet építettem nevednek:
35 then hear thou from heaven their prayer and their supplication, and maintain their cause.
akkor halljad az égben imádságukat és könyörgésüket és szerezd meg a jogukat.
36 If they sin against thee, (for there is no man that sinneth not, ) and thou be angry with them, and deliver them to the enemy, so that they carry them away captive unto a land far off or near;
Midőn vétkeznek ellened – mert nincs ember, ki nem vétkezik – és haragszol rájuk és ellenség elé adod őket, úgy hogy fogságba viszik őket a foglyul ejtőik távoli vagy közeli országba;
37 yet if they shall bethink themselves, in the land whither they are carried captive, and turn again, and make supplication unto thee in the land of their captivity, saying, We have sinned, we have done perversely, and have dealt wickedly;
és szívükre veszik az országban, ahová fogságba vitettek, megtérnek és könyörögnek hozzád fogságuk országában, mondván: vétkeztünk, bűnt követtünk el és gonoszak voltunk;
38 if they return unto thee with all their heart and with all their soul in the land of their captivity, whither they have carried them captive, and pray toward their land, which thou gavest unto their fathers, and the city which thou hast chosen, and toward the house which I have built for thy name:
megtérnek hozzád egész szívükkel és egész lelkükkel fogságuk országában, ahová fogságba vitték őket és imádkoznak országuk felé, melyet adtál őseiknek s a város felé, melyet választottál s a ház felé, amelyet építettem nevednek:
39 then hear thou from heaven, even from thy dwelling place, their prayer and their supplications, and maintain their cause; and forgive thy people which have sinned against thee.
akkor halljad az égben, lakásod helyén, imádságukat és könyörgéseiket és szerezd meg jogukat és bocsásd meg népednek azt, amivel vétkeztek ellened.
40 Now, O my God, let, I beseech thee, thine eyes be open, and let thine ears be attent, unto the prayer that is made in this place.
Most, oh Istenem, legyenek, kérlek, szemeid nyitva és füleid figyelmesek a helynek imádságára!
41 Now therefore arise, O LORD God, into thy resting place, thou, and the ark of thy strength: let thy priests, O LORD God, be clothed with salvation, and let thy saints rejoice in goodness.
És most, oh Örökkévaló Isten, kelj föl nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája; papjaid, oh Örökkévaló, Isten, öltözzenek segedelembe s a te jámboraid örvendjenek a jóval!
42 O LORD God, turn not away the face of thine anointed: remember the mercies of David thy servant.
Oh Örökkévaló, Isten, ne utasítsd vissza fölkentednek arcát, emlékezzél a szolgádnak Dávidnak jutott kegyekről!
