Luke 2
1 About that time an edict was issued by the Emperor Augustus that a census should be taken of the whole Empire.
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 (This was the first census taken while Quirinius was Governor of Syria).
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 And everyone went to his own town to be registered.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 Among others Joseph went up from the town of Nazareth in Galilee to Bethlehem, the town of David, in Judea – because he belonged to the family and house of David –
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 to be registered with Mary, his engaged wife, who was about to become a mother.
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 While they were there her time came,
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7 and she gave birth to her first child, a son. And because there was no room for them in the inn, she swathed him around and laid him in a manger.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 In that same countryside were shepherds out in the open fields, watching their flocks that night,
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9 when an angel of the Lord suddenly stood by them, and the glory of the Lord shone around them; and they were seized with fear.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 “Have no fear,” the angel said. “For I bring you good news of a great joy in store for all the nation.
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 This day there has been born to you, in the town of David, a Savior, who is Christ and Lord.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 And this will be the sign for you. You will find the infant swathed, and lying in a manger.”
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 Then suddenly there appeared with the angel a multitude of the heavenly Host, praising God, and singing –
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 “glory to God on high, and on earth peace among those in whom he finds pleasure.”
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 Now, when the angels had left them and gone back to heaven, the shepherds said to one another, “Let us go at once to Bethlehem, and see this thing that has happened, of which the Lord has told us.”
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 So they went quickly, and found Mary and Joseph, and the infant lying in a manger;
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 and, when they saw it, they told of all that had been said to them about this child.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18 All who heard the shepherds were astonished at their story,
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 while Mary treasured in her heart all that they said, and thought about it often.
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 And the shepherds went back, giving glory and praise to God for all that they had heard and seen. It had all happened as they had been told.
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 Eight days after the birth of the child, when it was time to circumcise him, he received the name Jesus – the name given him by the angel before his conception.
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
22 When the period of purification of mother and child, required by the Law of Moses, came to an end, his parents took the child up to Jerusalem to present him to the Lord,
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 in compliance with the Law of the Lord that every firstborn male will be dedicated to the Lord,
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 and also to offer the sacrifice required by the Law of the Lord – a pair of turtle-doves or two young pigeons.
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 There was at that time in Jerusalem a man named Simeon, a righteous and devout man, who lived in constant expectation of Israel’s consulation, and under the guidance of the Holy Spirit.
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
26 It had been revealed to him by the Holy Spirit that he should not die until he had seen the Lord’s Christ.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 Moved by the Spirit, Simeon came into the Temple Courts, and, when the parents brought in the child Jesus, to do for him what was customary under the Law,
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 Simeon himself took the child in his arms, and blessed God, and said:
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29 “Now, Lord, you will let your servant go, according to your word, in peace,
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 for my eyes have seen the salvation
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 which you have prepared in the sight of all nations –
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 a light to bring light to the Gentiles, and to be the glory of your people Israel.”
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
33 While the child’s father and mother were wondering at what was said about him,
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
34 Simeon gave them his blessing, and said to Mary, the child’s mother, “This child is appointed to be the cause of the fall and rise of many in Israel, and to be a sign much spoken against –
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35 Yes, the sword will pierce your own heart – and so the thoughts in many minds will be disclosed.”
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 There was also a prophet named Hannah, a daughter of Phanuel and of the tribe of Asher. She was far advanced in years, having lived with her husband for seven years after marriage,
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
37 and then a widow, until she had reached the age of eighty-four. She never left the Temple Courts, but, fasting and praying, worshiped God night and day.
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 At that moment she came up, and began publicly to thank God and to speak about the child to all who were looking for the deliverance of Jerusalem.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 When the child’s parents had done everything required by the Law of the Lord, they returned to Galilee to their own town of Nazareth.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 The child grew and became strong and wise, and the blessing of God was on him.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41 Every year the child’s parents used to go to Jerusalem at the Passover Festival.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 When Jesus was twelve years old, they went according to custom to Jerusalem,
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 and had finished their visit; but, when they started to return, the boy Jesus remained behind in Jerusalem, without their knowing it.
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44 Thinking that he was with their fellow travelers, they went one day’s journey before searching for him among their relatives and acquaintances;
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45 and then, as they did not find him, they returned to Jerusalem, searching everywhere for him.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 It was not until the third day that they found him in the Temple Courts, sitting among the teachers, now listening to them, now asking them questions.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47 All who listened to him marveled at his intelligence and his answers.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48 His parents were amazed when they saw him, and his mother said to him, “My child, why have you treated us like this? Your father and I have been searching for you in great distress.”
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 “What made you search for me?” he answered. “Didn’t you know that I must be in my Father’s house?”
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 His parents did not understand what he meant.
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51 However he went down with them to Nazareth, and submitted himself to their control; and his mother treasured all that was said in her heart.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 And Jesus grew in wisdom as he grew in years, and gained the blessing of God and people.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
