Acts 13
1 Among the members of the church at Antioch there were several prophets and teachers – Barnabas, Simeon who was known by the name of ‘Black’, Lucius of Cyrene, Manaen, foster-brother of Prince Herod, and Saul.
Antiókhiában az ott levő gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, akit Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltek, és Saul.
2 While they were engaged in the worship of the Lord and were fasting, the Holy Spirit said, “Set apart for me Barnabas and Saul, for the work to which I have called them.”
Amikor pedig ők szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre őket elhívtam.“
3 Accordingly, after fasting and prayer, they placed their hands on them and dismissed them.
Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, kezeiket rájuk tették, és elbocsátották őket.
4 Barnabas and Saul, sent on this mission, as they were, by the Holy Spirit, went down to Seleucia, and from there sailed to Cyprus.
Ők pedig, miután elküldte őket a Szentlélek, lementek Szeleukiába, és onnan eleveztek Ciprusba.
5 On reaching Salamis, they began to tell the message of God in the Jewish synagogues; and they had John with them as an assistant.
Mikor Szalamiszba jutottak, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.
6 After passing through the whole island, they reached Paphos, where they found an astrologer who pretended to be a prophet – a Jew by birth, whose name was Barjoshua.
Miután bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy ördöngös hamispróféta zsidóval, akinek neve Barjézus volt,
7 He was at the court of the Governor, Sergius Paulus, a man of intelligence, who sent for Barnabas and Saul and asked to be told God’s message.
aki együtt volt Szergiusz Paulusz tiszttartóval, ezzel az okos emberrel. Magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani akarta az Isten igéjét.
8 But Elymas, the astrologer (for that is the meaning of the word), opposed them, eager to divert the Governor’s attention from the faith.
Elimás, az ördöngös (mert az ő neve ugyanis ezt jelenti) azonban ellenkezett velük, igyekezve a tiszttartót elfordítani a hittől.
9 However, Saul (who is the same as Paul), full of the Holy Spirit, fixed his eyes on him and said,
De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, szemeit reá vetette,
10 “You incarnation of deceit and all fraud! You son of the devil! You opponent of all that is good! Will you never cease to divert the straight paths of the Lord? Listen!
és ezt mondta: „Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úrnak igaz útjait elferdíteni?
11 The hand of the Lord is on you even now, and you will be blind for a time and unable to see the sun.” Immediately a mist and darkness fell on him, and he went feeling about for someone to guide him.
Most azért íme, az Úrnak keze van rajtad, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig!“És azonnal homály és sötétség szállt reá, és botorkálva keresett vezetőket magának.
12 When the Governor saw what had happened, he became a believer in Christ, being greatly impressed by the teaching about the Lord.
A tiszttartó, amikor látta, hogy mi történt, elálmélkodott az Úrnak tudományán, és hitt.
13 After this, Paul and his companions set sail from Paphos and went to Perga in Pamphylia, where John left them and returned to Jerusalem.
Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, Pergébe, és Pamfiliának városába mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
14 The others went on from Perga and arrived at Antioch in Pisidia. There they went into the synagogue on the Sabbath and took their seats.
Ők Pergéből tovább mentek, és eljutottak Antiókhiába, Pizidiának városába, és bementek szombatnapon a zsinagógába és leültek.
15 After the reading of the Law and the prophets, the synagogue leader sent them this message – “Friends, if you have any helpful words to address to the people, now is the time to speak.”
A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és ezt mondták: „Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.“
16 So Paul rose and, motioning with his hand, said: “People of Israel and all here who worship God, hear what I have to say.
Pál akkor felkelt, kezével intett, és ezt mondta: „Izrael férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg!
17 The God of this people Israel chose our ancestors, and during their stay in Egypt increased the prosperity of the people, and then with uplifted arm brought them out from that land.
Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és onnan kihozta őket hatalmas karja által.
18 For about forty years he bore with them in the desert;
Azután közel negyven esztendeig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában.
19 then, after destroying seven heathen nations in Canaan, he allotted their land to this people –
És miután eltörölt hét népet a Kánaán földjén, azoknak földjét sorsvetéssel elosztotta közöttük.
20 For about four hundred and fifty years. In later times he gave them Judges, of whom the prophet Samuel was the last.
Azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig.
21 And, when they demanded a king, God gave them Saul the son of Kish, a man of the tribe of Benjamin, who reigned for forty years.
Azután pedig királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, a Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
22 After removing him, he raised David to the throne, and bore this testimony to him – ‘In David, the son of Jesse, I have found a man after my own heart, who will carry out all my purposes.’
És amikor őt elvetette, Dávidot emelte nekik királyul; akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: »Szívem szerint való férfiút találtam, Dávidot, Isai fiát, aki minden akaratomat véghez viszi.«
23 It was from this man’s descendants that God, in accordance with his promise, gave Israel a Savior – Jesus;
Az ő utódából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust,
24 John having first proclaimed, before the appearance of Jesus, a baptism on repentance for all the people of Israel.
miután János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének.
25 As John was drawing towards the end of his career, he said ‘What do you suppose that I am? I am not the Christ. But there is “one coming” after me, whose sandal I am not worthy to untie.’
Amikor pedig be akarta fejezni János az ő tisztét, ezt mondta: Akinek ti gondoltok engem, nem az vagyok, hanem íme, utánam jön, akinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját sem.
26 Brothers and sisters, descendants of Abraham, and all those among you who worship God, it was to us that the message of this salvation was sent.
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és akik köztetek félik az Istent, az üdvösségnek ez az igéje nektek küldetett.
27 The people of Jerusalem and their leaders, failing to recognize Jesus, and not understanding the utterances of the prophets that are read every Sabbath, fulfilled them by condemning him.
De akik Jeruzsálemben laknak, és azoknak vezetői, nem ismerték fel őt, és a prófétáknak szavait, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
28 They found no ground at all for putting him to death, and yet demanded his execution from Pilate;
És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29 and, after carrying out everything written about him, they took Jesus down from the cross, and laid him in a tomb.
Amikor mindazokat elvégezték, ami róla meg van írva, a fáról levéve sírba helyezték.
30 But God raised him from the dead;
De az Isten feltámasztotta őt halottaiból,
31 and he appeared for many days to those who had gone up with him from Galilee to Jerusalem, and who are now witnesses for him to the people.
és megjelent több napon át azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, akik az ő tanúi a nép előtt.
32 We also have good news to tell you, about the promise made to our ancestors –
Mi is hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiainak feltámasztotta Jézust.
33 That our children have had this promise completely fulfilled to them by God, by his raising Jesus. That is just what is said in the second Psalm – ‘You are my Son; this day I have become your Father.’
Amint a második zsoltárban is meg van írva: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.«
34 As to his raising Jesus from the dead, never again to return to corruption, this is what is said – ‘I will give to you the sacred promises made to David;’
Azt pedig, hogy feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, így mondta: »Nektek váltom be a Dávidnak szóló biztos, szent ígéreteket.«
35 And, therefore, in another Psalm it is said – ‘You will not give up the Holy One to undergo corruption.’
Azért mondja másutt is: »Nem engeded, hogy a te Szentedet rothadás érje.«
36 David, after obediently doing God’s will in his own time, fell asleep and was laid by the side of his ancestors, and did undergo corruption;
Mert Dávid, miután a saját idejében szolgált az Isten akaratának, meghalt, és eltemették az ő atyái mellé, és utolérte a rothadás.
37 but Jesus, whom God raised from the dead, did not undergo corruption.
De akit Isten feltámasztott, azt nem érte rothadás.
38 I would, therefore, like you to know, friends, that through Jesus forgiveness of sins is being proclaimed to you,
Tudjátok meg hát, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,
39 and that, in union with him, everyone who believes in him is absolved from every sin from which under the Law of Moses you could not be absolved.
és mindazokból, amikből a Mózes törvénye által nem nyerhettek megigazulást, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40 Beware, therefore, that what is said in the prophets does not come true of you –
Vigyázzatok tehát, hogy rajtatok ne teljesedjen be, amit a próféták megmondtak:
41 ‘Look, you despisers, and wonder, and perish; for I am doing a deed in your days – a deed which, though told you in full, you will never believe’.”
»Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert én olyan dolgot cselekszem napjaitokban, olyan dolgot, amelyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek.«“
42 As Paul and Barnabas were leaving the synagogue, the people begged for a repetition of this teaching on the next Sabbath.
Amikor pedig mentek ki a zsinagógából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket.
43 After the congregation had dispersed, many of the Jews, and of the converts who joined in their worship, followed Paul and Barnabas, who talked with them and urged them to continue to rely on the loving kindness of God.
Amikor pedig szétoszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül, és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44 On the following Sabbath, almost all the city gathered to hear God’s message.
A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.
45 But the sight of the crowds of people filled the minds of the Jews with jealousy, and they kept contradicting Paul’s statements in violent language.
Amikor pedig látták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és ellenkezve és káromlást szólva ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott.
46 Then Paul and Barnabas spoke out fearlessly, and said: “It was necessary that the message of God should be told to you first; but, since you reject it and reckon yourselves not worthy of the eternal life – we turn to the Gentiles! (aiōnios g166)
Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. (aiōnios g166)
47 For this is the Lord’s command to us – ‘I have destined you for a light to the Gentiles, a means of salvation to the ends of the earth’.”
Mert így parancsolta nekünk az Úr: »Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy üdvösségükre légy a földnek széléig.«“
48 On hearing this, the Gentiles were glad and extolled God’s message; and all those who had been enrolled for eternal life became believers in Christ; (aiōnios g166)
A pogányok pedig mikor ezeket hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok, akik örök életre választattak, hittek. (aiōnios g166)
49 and the Lord’s message was carried throughout that district.
Az Úrnak igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50 But the Jews incited the women of high social standing who worshiped with them, and the leading men of the town, and started a persecution against Paul and Barnabas, and drove them out of their region.
A zsidók azonban felbujtották az istenfélő és tisztességes asszonyokat, a városnak vezetőit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
51 They, however, shook the dust off their feet in protest,
Azok pedig lábuknak porát lerázva ellenük, elmentek Ikóniumba.
52 and went to Iconium, leaving the disciples full of joy and of the Holy Spirit.
A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.
