Psalms 81
1 For the leader. On the gittith. Of Asaph. Sing aloud to God our strength, shout for joy to the God of Jacob.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Raise a song, sound the timbrel, sweet lyre and harp.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 On the new moon blow the horn, at the full moon, the day of our festival.
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For this is a statute for Israel, a ruling of the God of Jacob,
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 a witness he set up in Joseph, when he marched against Egypt’s land, where he heard an unknown voice say:
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 ‘I removed from your shoulder the burden, and freed your hands from the basket.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 At your call of distress I delivered you, from the thundercloud I answered you. At Meribah’s waters I tested you. (Selah)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 ‘Listen, my people, to my warning, O Israel, if you would but listen!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 There must not be a strange god among you, you must bow to no foreign god.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 I am the Lord your God who brought you up out of Egypt. Open your mouth, that I fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 ‘But my people did not listen to my voice, Israel would have none of me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So to their own hard hearts I left them, to follow their own devices.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 O that my people would listen, that Israel would walk in my ways.
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Soon would I humble their enemies, and turn my hand on their foes.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 Those who hate the Lord would cringe before him in everlasting terror.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 But you would I feed with the richest wheat, and with honey from the rock to your heart’s desire.’
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
