Psalms 77
1 For the leader. On Jeduthun. Of Asaph, a psalm. Loudly will I lift my cry to God, loudly to God, so he hears to me.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 In the day of my trouble I seek the Lord; in the night I lift my hands in prayer, refusing all comfort.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 When I think of God, I moan; when I muse, my spirit is faint. (Selah)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 When you hold my eyes awake, and I am restless and speechless,
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 I think of the days of old, call to mind distant years.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 I commune with my heart in the night, I muse with inquiring spirit.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 ‘Will the Lord cast us off forever, will he be gracious no more?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Has his love vanished forever? Is his faithfulness utterly gone?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Has God forgotten to be gracious, or in anger withheld his compassion?’ (Selah)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 Then I said, ‘This it is that grieves me, that the hand of the Most High has changed.’
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 I will think of the deeds of the Lord, and remember your wonders of old.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 I will muse on all you have wrought, and meditate on your deeds.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Then your way, O God, was majestic: what God was great as our God?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 You were a God who did marvels, you did show your power to the world
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 by your arm you rescued your people, the children of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 The waters saw you, O God. The waters saw you and shivered; to their depths they trembled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 Clouds poured torrents of water, thunder rolled in the sky, your arrows sped to and fro.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 Loud was the roll of your thunder, lightnings lit up the world. Earth quaked and trembled.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 In your way, Lord, through the sea, in your path through the mighty waters, your footsteps were all unseen.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 You did guide your folk like a flock by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
