Psalms 39
1 I said, “I will watch my ways, so that I don’t sin ·err (the standard goal)· with my tongue. I will keep my mouth with a bridle while the wicked is before me.”
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 I was mute with silence. I held my peace, even from good. My sorrow was stirred.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 My heart was hot within me. While I meditated, the fire burned: I spoke with my tongue:
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 “Adonai, show me my end, what is the measure of my days. Let me know how frail I am.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Behold, you have made my days hand widths. My lifetime is as nothing before you. Surely every man stands as a breath.” (Selah) ·contemplation with musical interlude·.
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 “Surely every man walks like a shadow. Surely they busy themselves in vain. He heaps up, and does not know who shall gather.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 Now, Lord, what do I wait for? My hope is in you.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Deliver me from all my rebellious breaches of relationships. Don’t make me the reproach of the foolish.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 I was mute. I didn’t open my mouth, because you did it.
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Remove your scourge away from me. I am overcome by the blow of your hand.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 When you rebuke and correct man for depravity (moral evil), You consume his wealth like a moth. Surely every man is but a breath.” (Selah) ·contemplation with musical interlude·.
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 “Sh'ma ·Hear obey· my prayer, Adonai, and give ear to my cry. Don’t be silent at my tears. For I am a stranger with you, a foreigner, as all my fathers were.
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 Oh spare me, that I may recover strength, before I go away, and exist no more.”
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
