Isaiah 64
1 Oh that you would tear the heavens, that you would come down, that the mountains might quake at your presence.
Ha szétszakasztanád az egeket, leszállnál, hegyek folynának szét előtted.
2 As when fire kindles the brushwood, and the fire causes the water to boil; Make your name known to your adversaries, that the nations may tremble at your presence!
Amint a tűz meggyújtja a rőzsét és a vizet felforralja a tűz – hogy tudassad nevedet elleneiddel,
3 When you did awesome things which we didn’t look for, you came down, and the mountains quaked at your presence.
előtted nemzetek reszkessenek; midőn félelmetes dolgokat művelsz, amiket nem reméltünk – leszállnál, hegyek folynának szét előtted.
4 For from of old men have not sh'ma ·heard·, nor perceived by the ear, nor has the eye seen a God besides you, who works for him who waits for him.
Hiszen öröktől fogva nem hallottak, nem figyeltek, szem nem látott, oh Isten, rajtad kívül olyant, aki cselekszik a rá várakozóért.
5 You meet him who rejoices and does righteousness, those who remember you in your ways. Behold, you were angry, and we sinned ·deviated (from the standard goal)·. We have been in violation for a long time. Shall we be saved?
Eléjöttél az örvendezőnek és az igazságot cselekvőnek, kik utaidon megemlékeznek rólad. Lám, haragudtál és mi vétkeztünk, holott azokon örökre megsegíttettünk volna.
6 For we have all become like one who is unclean, and all our righteousness is like a polluted garment. We all fade like a leaf; and our depravities (moral evils), like the wind, take us away.
És lettünk mint a tisztátalan mindnyájunk és mint a megfertőzött ruha minden igazságunk; hervadtunk mint a falevél mindnyájunk és bűneink mint a szél elhordanak minket.
7 There is no one who calls on your name, who stirs himself up to take hold of you; for you have hidden your face from us, and have consumed us by means of our depravities (moral evils).
És nincs ki szólítja nevedet, ki fölserken, hogy hozzád szegődjék, mert elrejtetted arcodat előttünk és elcsüggesztettél vétkeink által.
8 But now, Adonai, you are our Father. We are the clay, and you our potter. We all are the work of your hand.
Most pedig Örökkévaló, atyánk vagy; mi vagyunk az agyag és te vagy alkotónk és kezed műve vagyunk mindnyájan.
9 Don’t be furious, Adonai, and don’t remember depravity (moral evil) forever. Look and see, we beg you, we are all your people.
Ne haragudj, Örökkévaló, felette nagyon és ne mindétig emlékezzél meg a bűnről; lám, nézd csak, néped vagyunk mindnyájan.
10 Your holy cities have become a wilderness. Zion [Mountain ridge, Marking] has become a wilderness, Jerusalem [City of peace] a desolation.
Pusztává lettek szent városaid; Czión pusztává lett, Jeruzsálem sivataggá.
11 Our holy and our beautiful house, where our fathers praised you, is burned with fire; and all our pleasant places are laid waste.
Szentséges és dicsőséges házunk, ahol dicsértek téged őseink, tűzben égettetett el, és minden drágaságunk rommá lett.
12 Will you hold yourself back for these things, Adonai? Will you keep silent, and punish us very severely?
Mindezek mellett türtőzteted-e magad, Örökkévaló, hallgatsz s megalázol bennünket felette nagyon?
