Psalms 80
1 “For the leader of the music. Upon the Shushan-Eduth. A psalm of Asaph.” Give ear, O Shepherd of Israel! Thou who leadest Joseph like a flock, Thou who sittest between the cherubs, shine forth!
Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
2 Before Ephraim and Benjamin and Manasseh, stir up thy strength, And come and save us!
Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
3 Bring us back, O God! And cause thy face to shine, that we may be saved!
Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
4 O LORD, God of hosts! How long wilt thou be angry against the prayer of thy people?
Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
5 For thou causest them to eat the bread of tears, And givest them tears to drink, in full measure.
Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
6 Thou hast made us the object of strife to our neighbors, And our enemies hold us in derision.
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
7 Bring us back, O God of hosts! And cause thy face to shine that we may be saved!
Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
8 Thou didst bring a vine out of Egypt; Thou didst expel the nations, and plant it.
Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
9 Thou didst prepare a place for it; It spread its roots, and filled the land.
Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
10 The mountains were covered with its shade, And its branches were like the cedars of God.
Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
11 It sent out its boughs to the sea, And its branches to the river.
Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
12 Why hast thou now broken down its hedges, So that all who pass by do pluck from it?
Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
13 The boar from the wood doth waste it, And the wild beast of the forest doth devour it.
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
14 O God of hosts! return, we beseech thee, Look down from heaven, and behold, And have regard to this vine!
Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
15 Protect what thy right hand planted; The branch which thou madest strong for thyself!
És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
16 It is burnt with fire; it is cut down; Under thy rebuke they perish.
Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
17 May thy hand be over the man of thy right hand, The man whom thou madest strong for thyself!
Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
18 So will we no more turn back from thee: Revive us, and upon thy name alone will we call!
Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
19 Bring us back, O LORD, God of hosts! And cause thy face to shine, that we may he saved!
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
