Psalms 78
1 “A psalm of Asaph.” Give ear, O my people, to my instruction! Incline your ears to the words of my mouth!
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in a psalm; I will utter sayings of ancient times.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 What we have heard and learned, And our fathers have told us,
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not hide from their children; Showing to the generation to come the praises of Jehovah, His might, and the wonders he hath wrought.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For he appointed statutes in Jacob, And established a law in Israel, Which he commanded our fathers To make known to their children;
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 So that the generation to come might know them; The children, which should be born, and rise up, Who should declare them to their children;
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 That they might put their trust in God, And not forget his deeds, But keep his commandments;
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 And might not be, like their forefathers, A stubborn and rebellious generation, —A generation whose heart was not fixed upon God, And whose spirit was not steadfast toward the Almighty.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The children of Ephraim were like armed bowmen, Who turn their backs in the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They kept not the covenant of God, And refused to walk in his law;
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 And forgot his mighty deeds, And the wonders he had shown them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Marvellous things did he in the sight of their fathers, In the land of Egypt, in the field of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He divided the sea, and caused them to pass through; Yea, he made the waters to stand as a heap.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 By day he led them by a cloud, And all the night by a light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He clave the rocks in the wilderness, And gave them drink, as from the great deep.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 From the rock he brought flowing streams, And made water to run down like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Yet still they sinned against him, And provoked the Most High in the desert.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 They tempted God in their hearts, By asking food for their delight.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Yea, they spake against God, and said, “Can God spread a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Behold! he smote the rock, and the water flowed, And streams gushed forth: Is he also able to give bread? Can he provide flesh for his people?”
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 When, therefore, the LORD heard this, he was wroth: So a fire was kindled against Jacob, And anger arose against Israel.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Because they believed not in God, And trusted not in his aid.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Yet he had commanded the clouds above, And had opened the doors of heaven;
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 And had rained down upon them manna for food, And had given them the corn of heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Every one ate the food of princes; He sent them bread to the full.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Then he caused a strong wind to blow in the heavens, And by his power he brought a south wind;
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He rained down flesh upon them as dust, And feathered fowls as the sand of the sea.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 He caused them to fall in the midst of their camp, Round about their habitations.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they did eat, and were filled; For he gave them their own desire.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Their desire was not yet satisfied, And their meat was yet in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 When the wrath of God came upon them, And slew their strong men, And smote down the chosen men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 For all this they sinned still, And put no trust in his wondrous works.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Therefore he consumed their days in vanity, And their years in sudden destruction.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he slew them, they sought him; They returned, and sought earnestly for God;
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And remembered that God was their rock, And the Most High their redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 But they only flattered him with their mouths, And spake falsely to him with their tongues.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 For their hearts were not true to him, Nor were they steadfast in his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Yet, being full of compassion, he forgave their iniquity, And would not utterly destroy them; Often he restrained his indignation, And stirred not up all his anger.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 He remembered that they were but flesh, —A breath, that passeth and cometh not back.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often did they provoke him in the wilderness! How often did they anger him in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Again and again they tempted God, And offended the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They remembered not his hand, Nor the day when he delivered them from the enemy;
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 What signs he had wrought in Egypt, And what wonders in the fields of Zoan.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 He turned their rivers into blood, So that they could not drink of their streams.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent amongst them flies, which devoured them, And frogs, which destroyed them.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He gave also their fruits to the caterpillar, And their labor to the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He destroyed their vines with hail, And their sycamore-trees with frost.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He also gave up their cattle to hail, And their flocks to hot thunderbolts.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He sent against them the fierceness of his anger, Wrath, indignation, and woe, —A host of angels of evil.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He made a way for his anger, He spared them not from death, But gave up their lives to the pestilence.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 He smote all the firstborn in Egypt; The first-fruits of their strength in the tents of Ham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 But he led forth his own people like sheep, And guided them like a flock in the wilderness.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 He led them on safely, so that they feared not, While the sea overwhelmed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 He brought them to his own sacred border, Even to this mountain which his right hand had gained.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He cast out the nations before them, And divided their land by a measuring-line, as an inheritance, And caused the tribes of Israel to dwell in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Yet they tempted and provoked God, the Most High, And kept not his statutes;
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Like their fathers they were faithless, and turned back; They turned aside, like a deceitful bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 They provoked his anger by their high places, And stirred up his jealousy by their graven images.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 God saw this, and was wroth, And greatly abhorred Israel;
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 So that he forsook the habitation at Shiloh, The tabernacle where he dwelt among men,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 And delivered his strength into captivity, And his glory into the hand of the enemy.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 His own people he gave up to the sword, And was wroth with his own inheritance.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Fire consumed their young men, And their maidens did not bewail them.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword, And their widows made no lamentation.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 But at length the Lord awaked as from sleep, As a hero who had been overpowered by wine;
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 He smote his enemies, and drove them back, And covered them with everlasting disgrace.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Yet he rejected the tents of Joseph, And chose not the tribe of Ephraim;
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But chose the tribe of Judah, The Mount Zion which he loved;
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Where he built, like the heavens, his sanctuary; Like the earth, which he hath established for ever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 And he chose David, his servant, And took him from the sheepfolds;
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 From tending the suckling ewes he brought him To feed Jacob his people, And Israel his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 He fed them with an upright heart, And guided them with skilful hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
