Psalms 102
1 “A prayer of the afflicted, when in deep distress he poureth out his complaint before the Lord.” Hear my prayer, O LORD! And let my cry come unto thee!
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Hide not thy face from me in the day of my trouble; Incline thine ear to me when I call! Answer me speedily!
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my life is consumed like smoke, And my bones burn like a brand.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 My heart is smitten and withered like grass; Yea, I forget to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 By reason of my sighing, my bones cleave to my skin;
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 I am like the pelican of the wilderness; I am like an owl amid ruins.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I am sleepless; I am like a solitary bird upon the house-top.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 All the day long my enemies reproach me; They who rage against me curse by me.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For I eat ashes like bread, And mingle my drink with tears.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 On account of thine indignation and thy wrath; For thou hast lifted me up and cast me down!
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My life is like a declining shadow, And I wither like grass.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 But thou, O LORD! endurest for ever, And thy name from generation to generation!
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Thou wilt arise and have pity upon Zion, For the time to favor her, yea, the set time, is come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For thy servants take pleasure in her stones; Yea, they have a regard for her dust.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Then shall the nations fear the name of Jehovah, And all the kings of the earth thy glory.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 For Jehovah will build up Zion; He will appear in his glory.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 He will regard the prayer of the destitute, And not despise their supplication.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 This shall be written for the generation to come, That the people to be born may praise Jehovah.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For he looketh down from his holy height, From heaven doth he cast his eye upon the earth,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 To listen to the sighs of the prisoner. To release those that are doomed to death;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 That they may declare the name of Jehovah in Zion, And his praise in Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 When the nations are assembled together, And the kingdoms to serve Jehovah.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He hath weakened my strength on the way, He hath shortened my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 I say, O my God! take me not away in the midst of my days! Thy years endure through all generations.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Of old hast thou laid the foundations of the earth, And the heavens are the work of thy hands;
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They shall perish, but thou shalt endure; Yea, all of them shall wax old like a garment; As a vesture shalt thou change them, And they shall be changed;
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 But thou art the same, And thy years have no end.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The children of thy servants shall dwell securely, And their posterity shall be established before thee.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
