Mark 6
1 And he went out from thence, and cometh into his own country; and his disciples follow him.
És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
2 And when the sabbath was come, he began to teach in the synagogue. And most people when they heard him were astonished, saying, Whence hath this man these things? And what is the wisdom which is given him? And how is it that such miracles are wrought by his hands?
És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
3 Is not this the carpenter, the son of Mary, and brother of James, and Joses, and Judah, and Simon? And are not his sisters here with us? And they took offence at him.
Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
4 And Jesus said to them, A prophet is not without honor except in his own country, and among his own kindred, and in his own house.
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
5 And he could not do any miracle there, except that he laid his hand upon a few sick persons, and cured them.
Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
6 And he wondered at their want of faith. And he went about the surrounding villages teaching.
És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
7 And he calleth to him the twelve, and began to send them forth by two and two; and gave them power over the unclean spirits;
Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
8 and commanded them that they should take nothing for the way but a staff only; no bread, no bag, no money in their girdle;
És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
9 but to be shod with sandals; and, Do not put on two coats.
Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
10 And he said to them, Wherever ye enter a house, there abide fill ye leave that place.
És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
11 And whatever place shall not receive you, nor hear you, when ye go thence, shake off the dust under your feet as a testimony to them.
A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
12 And they went out and preached that men should repent;
Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
13 and they cast out many demons, and anointed with oil many sick persons, and healed them.
És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
14 And king Herod heard of him (for his name was spread abroad), and he said, John the Baptizer hath risen from the dead, and therefore do these powers work in him. But others said, It is Elijah.
És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
15 And others said, It is a prophet, as one of the prophets.
Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
16 But Herod hearing of it said, John, whom I beheaded, hath risen again.
Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
17 For Herod himself had sent forth and seized John, and bound him in prison, on account of Herodias, his brother Philip's wife; for he had married her.
Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
18 For John had said to Herod, It is not lawful for thee to have thy brother's wife.
Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
19 And Herodias was enraged against him, and wished to put him to death, but could not.
Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
20 For Herod feared John, knowing that he was a righteous and holy man, and was regardful of him; and on hearing him, was in much anxiety, and listened to him gladly.
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
21 And a convenient day having come, when Herod on his birthday made a supper for his nobles and chief captains and the principal men of Galilee,
De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
22 and the daughter of Herodias came in and danced, she pleased Herod and those at table with him; and the king said to the damsel, Ask of me whatever thou wilt, and I will give it thee.
És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
23 And he swore to her, Whatever thou shalt ask of me, I will give thee, to the half of my kingdom.
És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
24 And she went out and said to her mother, What shall I ask? And she said, The head of John the Baptizer.
Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
25 And she came in immediately with haste to the king, and asked, saying, I desire that thou wilt give me immediately on a platter the head of John the Baptist.
És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
26 And the king was exceedingly sorry; but on account of his oaths, and of those at table with him, he would not refuse her.
A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
27 And the king immediately sent one of his guards, and ordered his head to be brought. And he went and beheaded him in the prison,
És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
28 and brought his head on a platter, and gave it to the damsel; and the damsel gave it to her mother.
Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
29 And his disciples, when they heard of it, came and took up his body, and laid it in a tomb.
A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
30 And the apostles gather together to Jesus, and told him all which they had done and taught.
És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
31 And he saith to them, Come ye by yourselves apart into a desert place, and rest a while. For there were many coming and going; and they had no leisure, even to eat.
Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
32 And they went away into a desert place in the boat apart.
És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
33 And many saw them departing, and knew them, and ran together on foot thither from all the cities, and arrived before them.
A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
34 And when he came forth, he saw a great multitude, and was moved with compassion for them, because they were as sheep not having a shepherd; and he began to teach them many things.
És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
35 And late in the day his disciples came to him, and said, This is a desert place, and it is now late;
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
36 send them away, that they may go into the surrounding fields and villages, and buy themselves something to eat.
Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
37 But he answering said to them, Give ye them to eat. And they say to him, Shall we go and buy two hundred denaries' worth of bread, and give them to eat?
Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
38 He saith to them, How many loaves have ye? Go and see. And when they knew, they say, Five, and two fishes.
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
39 And he ordered them to make all lie down in companies upon the green grass.
És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
40 And they lay down in ranks, by hundreds, and by fifties.
Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
41 And taking the five loaves and the two fishes, he looked up to heaven and blessed, and broke the loaves, and gave them to the disciples to set before them; and the two fishes he divided among them all.
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
42 And they all ate, and were filled.
Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
43 And they took up twelve baskets full of the fragments, and of the fishes.
És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44 And they who ate of the loaves were five thousand men.
A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
45 And he immediately constrained his disciples to get into the boat, and to go before to the other side to Bethsaida, while he sent the multitude away.
És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
46 And when he had taken leave of them, he went away into the mountain to pray.
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
47 And when evening came, the boat was in the midst of the lake; and he was alone on the land.
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
48 And when he saw them toiling hard in rowing, for the wind was against them, about the fourth watch of the night he cometh to them, walking upon the lake. And he would have passed by them;
És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49 but they, seeing him walking upon the lake, thought it was a spectre, and cried out.
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50 For they all saw him, and were terrified. But he immediately spoke with them, and saith to them, Be of good cheer; it is I, be not afraid.
Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51 And he went up to them into the boat, and the wind ceased. And they were exceedingly astonished, beyond measure.
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52 For they did not consider the matter of the loaves; but their heart was hardened.
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
53 And crossing over, they came to land, to Gennesaret; and anchored there.
És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
54 And when they had come out of the boat, the people immediately knowing who he was,
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
55 ran through all that region, and began to carry about on beds those that were sick to the place where they heard he was.
És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
56 And wherever he entered into villages or cities or the open country, they laid the sick in the market-places, and besought him that they might touch if it were but the fringe of his garment; and as many as touched him were made well.
És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
