Mark 4
1 And again he began to teach by the shore of the lake; and there was gathered to him a very great multitude, so that he went into a boat, and sat down in it upon the lake; and all the multitude was by the lake on the land.
Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.
2 And he taught them many things in parables, and said to them in his teaching,
Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:
3 Hearken: Behold, a sower went forth to sow.
„Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.
4 And it came to pass, as he sowed some seeds fell by the way-side; and the birds came and devoured them.
És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.
5 And others fell on rocky ground, where they had not much earth; and they sprung up immediately, because they had no depth of earth.
Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6 But when the sun was up, they were scorched; and because they had no root, they withered away.
Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7 And others fell among thorns; and the thorns grew up, and choked them, and they yielded no fruit.
Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.
8 And others fell on good ground, and shooting up and growing yielded fruit; and bore as much as thirty, and sixty, and a hundred fold.
Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
9 And he said, He that hath ears to hear, let him hear.
Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
10 And when he was in private, they who were about him, with the twelve, asked him about the parables.
Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11 And he said to them, To you hath been given the mystery of the kingdom of God; but to them, who are without, all things are done in parables; t
Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;
12 hat seeing they may see, and not perceive, and hearing they may hear, and not understand; lest they should turn, and be forgiven.
hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
13 And he saith to them, Know ye not this parable? and how will ye know all the parables?
És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?
14 The sower soweth the word.
A magvető az igét hinti.
15 And these are they by the wayside, those where the word is sown, and when they have heard, Satan cometh immediately, and taketh away the word that was sown in them.
Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
16 And these in like manner are they that are sown on the rocky places, those, who, when they have heard the word, immediately receive it with joy,
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
17 and have no root in themselves, but endure only for a time; then, when affliction or persecution ariseth on account of the word, they immediately fall away.
de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 And others are they that are sown among the thorns; these are they who hear the word,
A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
19 but the cares of the world, and the deceitfulness of riches, and the lusts of other things entering in, choke the word, and it becometh unfruitful. (aiōn g165)
de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
20 And these are they who are sown on the good ground; such as hear the word, and receive it; and bear fruit, thirty, sixty, and a hundred fold.
A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
21 And he said to them, Is a lamp brought to be put under the bushel, or under the bed, and not to be set on the lamp-stand?
Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22 For there is nothing secret, unless to be made known; nor was any thing hidden, but that it should come to light.
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.
23 If any one hath ears to hear, let him hear.
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
24 And he said to them, Take heed what ye hear. With what measure ye mete, it will be measured to you, and more will be added to you.
Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.
25 For he that hath, to him will be given; and he that hath not, from him will be taken away even what he hath.
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
26 And he said, Thus is the kingdom of God, as when a man has cast seed upon the ground,
És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
27 and sleeps and rises night and day, and the seed springs and grows up, he knows not how.
azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
28 For the earth brings forth fruit of itself, first the blade, then the ear, then the full grain in the ear.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
29 But when the fruit puts itself forth, immediately he sends out the sickle, because the harvest is come.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
30 And he said, To what shall we liken the kingdom of God? or under what comparison shall we set it forth?
Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
31 It is like a grain of mustard, which, when it is sown in the earth, is less than all the seeds that are in the earth;
A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,
32 and when it is sown, it grows up, and becomes greater than all the herbs, and puts forth great branches, so that the birds of the air can lodge under its shade.
és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
33 And with many such parables he spoke the word to them, as they were able to hear.
És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.
34 But without a parable he did not speak to them; but in private he explained all things to his own disciples.
Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
35 And on the same day, when the evening was come, he saith to them, Let us pass over to the other side.
Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“
36 And leaving the multitude, they take him with them, as he was, in the boat; and there were also other boats with him.
Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
37 And there arose a great storm of wind, and the waves heat into the boat, so that it was already filling.
Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.
38 And he was in the stern, asleep on the pillow; and they awake him, and say to him, Teacher, carest thou not that we are perishing?
Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
39 And he arose, and rebuked the wind, and said to the waves, Peace! be still! And the wind ceased, and there was a great calm.
És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40 And he said to them, Why are ye so fearful? How is it that ye have not faith?
Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
41 And they feared exceedingly, and said one to another, Who then is this, that even the wind and the waves obey him?
És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“
