Luke 2
1 And it came to pass in those days that there went out a decree from Caesar Augustus, that all the world should be registered.
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 (This registering was the first made while Quirinius was governor of Syria.)
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 And all went to be registered, each to his own city.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 And Joseph also went up from Galilee out of the city of Nazareth into Judaea, to the city of David, which is called Bethlehem, because he was of the house and lineage of David,
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 to be registered with Mary who had been betrothed to him, who was with child.
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 And it came to pass, while they were there, that the days for her delivery were completed.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7 And she brought forth her firstborn son, and wrapped him in swathing-clothes, and laid him in a manger, because there was no room for them in the inn.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 And there were in the same country shepherds abiding in the field, and keeping watch over their flock by night.
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9 And an angel of the Lord came to them, and the glory of the Lord shone around them; and they were in great fear.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 And the angel said to them, Fear not; for lo! I bring you good tidings of great joy, which shall be to the whole people;
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 for to you hath been born this day, in the city of David, a Saviour, who is the Christ, the Lord.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 And this shall be the sign to you: Ye shall find a babe wrapped in swathing-clothes, [[lying]] in a manger.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host praising God, and saying,
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 “Glory to God in the highest, and on earth peace among men of good will!”
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 And it came to pass, when the angels had gone away from them into heaven, that the shepherds said one to another, Let us go at once to Bethlehem, and see that which hath come to pass, which the Lord hath made known to us.
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 And they came with haste, and found Mary and Joseph, and the babe lying in the manger.
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 And when they had seen it, they made known abroad what had been told them concerning this child.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18 And all who heard wondered at the things which were told them by the shepherds.
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 But Mary kept all these things, and pondered them in her heart.
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 And the shepherds returned, glorifying and praising God for all which they had heard and seen, as had been told them.
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 And when eight days were completed for him to be circumcised, his name was called Jesus, the name given by the angel before he was conceived in the womb.
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
22 And when the days of their purification according to the law of Moses were completed, they brought him to Jerusalem to present him to the Lord,
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 as it is written in the law of the Lord: “Every first-born male shall be called holy to the Lord,”
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 and to offer a sacrifice, according to what is directed in the law of the Lord: “A pair of turtle doves, or two young pigeons.”
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 And lo! there was a man in Jerusalem, whose name was Simeon; and he was a righteous and devout man, waiting for the consolation of Israel. And the Holy Spirit was upon him;
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
26 and it had been revealed to him by the Holy Spirit, that he should not see death before he had seen the Christ of the Lord.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 And he came in the Spirit into the temple; and when the parents brought in the child Jesus, to do for him according to the custom of the law,
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 he took him in his arms, and blessed God, and said,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29 Lord! now lettest thou thy servant depart in peace, according to thy word;
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 for mine eyes have seen thy salvation,
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 which thou hast prepared before the face of all the peoples;
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 a light to enlighten the gentiles, and to be the glory of thy people Israel.
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
33 And his father and his mother marveled at what was spoken concerning him.
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
34 And Simeon blessed them, and said to Mary his mother, Behold, this child is appointed for the fall and rising of many in Israel, and for a sign that will be spoken against; —
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35 yea, a sword will pierce through thine own soul, —that the thoughts of many hearts may be revealed.
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 And there was Anna, a prophetess, daughter of Phanuel: of the tribe of Asher; she was of great age, and had lived with a husband seven years from her virginity;
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
37 and she was a widow eighty-four years old, who never left the temple, worshipping with fastings and prayers night and day.
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 And she came up at this very time, and gave thanks to God, and spoke of him to all that were looking for the redemption of Jerusalem.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 And when they had performed all things according to the law of the Lord, they returned to Galilee, to their own city Nazareth.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 And the child grew, and waxed strong, being filled with wisdom; and the grace of God was upon him.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41 Now his parents used to go yearly to Jerusalem at the feast of the passover.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 And when he was twelve years old, and they went up, after the custom of the feast,
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 and had completed the days, on their returning, the child Jesus tarried behind in Jerusalem; and his parents did not know it,
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44 but, supposing him to be in the company, went a day's journey; and they sought him among their kinsfolk and acquaintance;
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45 and not finding him, they returned to Jerusalem in search of him.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 And it came to pass, that after three days they found him in the temple sitting in the midst of the teachers, both listening to them and asking them questions.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47 And all who heard him were astonished at his understanding and his answers.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48 And when they saw him, they were amazed; and his mother said to him, Son, why hast thou thus dealt with us? behold, thy father and I have been seeking thee in much distress.
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 And he said to them, Why is it that ye have been seeking me? Did ye not know that I must be about my Father's business?
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 And they understood not what he spoke to them.
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51 And he went down with them, and came to Nazareth, and was subject to them. And his mother kept all these things in her heart.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 And Jesus increased in wisdom and stature, and in favor with God and men.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
