Luke 15
1 And all the publicans and the sinners were drawing near to him, to hear him.
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan hozzá mentek, hogy hallgassák őt.
2 And the Pharisees and the scribes murmured, saying, This man receiveth sinners, and eateth with them.
A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.“
3 And he spoke to them this parable, saying,
Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
4 What man of you having a hundred sheep, if he lose one of them, doth not leave the ninety-nine in the wilderness, and go after that which is lost, until he findeth it?
„Kicsoda az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt?
5 And when he hath found it, he layeth it on his shoulders, rejoicing.
És ha megtalálta, örömében felveszi vállára.
6 And when he hath come home, he calleth together his friends and neighbors, saying to them, Rejoice with me, for I have found my sheep which was lost.
És hazamenve, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam juhomat, amely elveszett.
7 I say to you, that in like manner there will be joy in heaven over one sinner that repenteth, more than over ninety-nine righteous men who have no need of repentance.
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
8 Or what woman having ten pieces of silver, if she lose one piece, doth not light a lamp, and sweep the house, and search carefully till she findeth it?
„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9 And when she hath found it, she calleth together her friends and neighbors, saying, Rejoice with me; for I have found the piece which I lost.
És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amit elveszítettem!
10 I say to you, that thus there is joy in the presence of the angels of God over one sinner that repenteth.
Mondom nektek, ugyanígy öröm van Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.“
11 He said also, A certain man had two sons.
Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
12 And the younger of them said to his father, Father, give me the portion of the property that falleth to me. And he divided to them his living.
És az ifjabb azt mondta atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt. És ő megosztotta közöttük a vagyont.
13 And not many days after, the younger son gathered all together, and went abroad into a far country; and there wasted his substance in riotous living.
Nem sok nap múlva a kisebbik fiú összeszedte mindenét, és messze vidékre költözött, és ott eltékozolta minden vagyonát, mert kicsapongó életet élt.
14 And when he had spent all, there arose a great famine in that country; and he began to be in want.
Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
15 And he went and joined himself to one of the citizens of that country; and he sent him into his fields to feed swine.
Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki elküldte őt mezőjére disznókat legeltetni.
16 And he longed to fill himself with the husks that the swine ate; and no one gave to him.
Ő pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17 And when he came to himself, he said, How many hired servants of my father's have bread enough and to spare, and I perish here with hunger!
Amikor magába szállt, ezt mondta: Az én atyámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok!
18 I will arise and go to my father, and will say to him, Father, I have sinned against Heaven and before thee;
Felkelek, és elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened,
19 I am no longer worthy to be called thy son; make me as one of thy hired servants.
és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20 And he arose, and went to his father. But when he was yet a great way off, his father saw him, and was moved with compassion, and ran and fell on his neck, and kissed him.
Felkelt, és elment atyjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és hozzáfutott, nyakába borult, és megcsókolta.
21 And the son said to him, Father, I have sinned against Heaven and before thee; I am no longer worthy to be called thy son.
A fiú ezt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz.
22 But the father said to his servants, Bring out the best robe, and put it on him, and put a ring on his hand, and sandals on his feet.
Atyja pedig ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok föl rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!
23 And bring the fatted calf; kill it, and let us eat and make merry.
És hozzátok elő a hízott tulkot, és vágjátok le, és együnk és vigadjunk.
24 For this my son was dead, and is alive again; he was lost, and is found. And they began to make merry.
Mert az én fiam meghalt és feltámadott és elveszett és megtaláltatott. Elkezdtek azért vigadozni.
25 Now his elder son was in the field; and as he came and drew near to the house, he heard music and dancing.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt. És amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
26 And calling one of the servants, he inquired what these things meant.
Előhívott egyet a szolgái közül, és megtudakolta, mi történt.
27 And he said to him, Thy brother is come; and thy father hath killed the fatted calf, because he hath received him safe and sound.
Mire az így felelt: A te öcséd jött meg, és atyád levágatta a hízott tulkot, mivel egészségben kapta vissza.
28 But he was angry, and would not go in; and his father came out, and entreated him.
Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. De az Atyja kiment, és kérlelni kezdte.
29 And he answering said to his father, Lo! for so many years have I served thee, and never transgressed thy command; and yet to me thou never gavest a kid, that I might make merry with my friends.
Ő pedig így válaszolt atyjának: Íme, én ennyi éve szolgálok neked, és soha át nem hágtam parancsaidat, és nekem egy kecskefiat sem adtál, hogy az én barátaimmal vigadjak.
30 But as soon as this thy son came, who devoured thy living with harlots, thou didst kill for him the fatted calf.
Amikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal tékozolta el a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
31 And he said to him, Son, thou art ever with me, and all that I have is thine.
Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied!
32 It was meet that we should make merry and be glad; for this thy brother was dead, and is alive again; he was lost, and is found.
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.“
