Lamentations 5
1 Remember, O Jehovah, what is come upon us! Look down and behold our reproach!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance is fallen to strangers, Our houses to aliens.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We are orphans; we are without a father; Our mothers are as widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Our water we drink for money; Our wood is sold to us.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 With the yoke upon our necks, we are driven; We are wearied, and have no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We have given the hand to the Egyptians, And to the Assyrians, to be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned; they are no more, And we bear their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants rule over us; There is none that delivereth out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 With the peril of our lives we get our bread, Because of the sword of the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin is parched like an oven Because of the burnings of hunger.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Matrons in Zion have they ravished, And maidens in the cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes were hanged up by their hand; The faces of the elders were not honored.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Young men carried millstones, And boys fell under burdens of wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders sit no more at the gate; The young men have ceased from their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The joy of our heart is at an end; Our dancing is turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head; Woe unto us, that we have sinned!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this is our heart faint, For these things our eyes are dim;
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 On account of mount Zion, which is desolate; Foxes roam over it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 But thou, O Jehovah, sittest as king forever; Thy throne endureth from generation to generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Wherefore dost thou wholly forget us, And abandon us, for so long a time?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Turn us again to thee, O Jehovah, that we may be restored! Renew our days as of old!
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 For shouldst thou utterly reject us? Shouldst thou be so exceedingly wroth against us?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
