Job 6
1 Then Job answered and said:
Jób pedig felele, és monda:
2 O that my grief were weighed thoroughly! That my calamities were put together in the balance!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Surely they would be heavier than the sand of the sea; On this account were my words rash.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Almighty have pierced me; Their poison drinketh up my spirit; The terrors of God set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Doth the wild ass bray in the midst of grass? Or loweth the ox over his fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Can that which is unsavory be eaten without salt? Is there any taste in the white of an egg?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 That which my soul abhorreth to touch Hath become my loathsome food.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 O that I might have my request, And that God would grant me that which I long for!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 That it would please God to destroy me; That he would let loose his hand, and make an end of me!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Yet it should still be my consolation, Yea, in unsparing anguish I would exult, That I have not denied the commands of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 What is my strength, that I should hope? And what mine end, that I should be patient?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength the strength of stones? Or is my flesh brass?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Alas, there is no help within me! Deliverance is driven from me!
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 To the afflicted, kindness should be shown by a friend; Else he casteth off the fear of the Almighty.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 But my brethren are faithless like a brook; Like streams of the valley that pass away;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Which are turbid by reason of the ice, And the snow, which hideth itself in them.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 As soon as they flow forth, they vanish; When the heat cometh, they are dried up from their place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 The caravans turn aside to them on their way; They go up into the desert, and perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The caravans of Tema look for them; The companies of Sheba expect to see them;
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They are ashamed that they have relied on them; They come to their place, and are confounded.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 So ye also are nothing; Ye see a terror, and shrink back.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Have I said, Bring me gifts? Or, Give a present for me out of your substance?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Or, Deliver me from the enemy's hand? Or, Rescue me from the hand of the violent?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Convince me, and I will hold my peace; Cause me to understand wherein I have erred.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 How powerful are the words of truth! But what do your reproaches prove?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Do ye mean to censure words? The words of a man in despair are but wind.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Truly ye spread a net for the fatherless; Ye dig a pit for your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Look now upon me, I pray you; For to your very face can I speak falsehood?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Return, I pray, and let there be no unfairness; Yea, return; —still is my cause righteous.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there iniquity on my tongue? Cannot my taste discern what is sinful?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
