Job 36
1 Elihu also proceeded, and said:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Bear with me a little while, that I may show thee! For I have yet words in behalf of God.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 I will bring my knowledge from afar, And assert the justice of my Maker.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Truly my words shall not be false: A man of sound knowledge is before thee.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Behold, God is great, but despiseth not any; Great is he in strength of understanding.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 He suffereth not the wicked to prosper, But rendereth justice to the oppressed.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 He withdraweth not his eyes from the righteous; But establisheth them for ever with kings on the throne, That they may be exalted.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 And if they be bound in fetters, And holden in the cords of affliction,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Then showeth he them their deeds, And how they have set him at defiance by their transgressions;
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 He also openeth their ears to admonition, And commandeth them to return from iniquity.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 If they obey and serve him, They spend their days in prosperity, And their years in pleasures.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 But if they obey not, they perish by the sword; They die in their own folly.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 The corrupt in heart treasure up wrath; They cry not to God, when he bindeth them.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 They die in their youth; They close their lives with the unclean.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 But he delivereth the poor in their distress; He openeth their ears in affliction.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 He will bring thee also from the jaws of distress To a broad place, where is no straitness; And the provision of thy table shall be full of fatness.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 But if thou art full of the judgment of the wicked, Judgment and justice shall take hold of thee.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 For if wrath be with him, beware lest he take thee away by his stroke, So that a great ransom shall not save thee!
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Will he esteem thy riches? No! neither thy gold, nor all the abundance of thy wealth.
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Long not thou for that night To which nations are taken away from their place.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Take heed, turn not thine eyes to iniquity! For this hast thou chosen rather than affliction.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Behold, God is exalted in his power: Who is a teacher like him?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Who hath prescribed to him his way? Or who can say to him, “Thou hast done wrong”?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Forget not to magnify his work, Which men celebrate with songs.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 All mankind gaze upon it; Mortals behold it from afar.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Behold, God is great; we cannot know him, Nor search out the number of his years.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Lo! he draweth up the drops of water, Which distil rain from his vapor;
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 The clouds pour it down, And drop it upon man in abundance.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Who can understand the spreading of his clouds, And the rattling of his pavilion?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Behold, he spreadeth around himself his light, And he clotheth himself with the depths of the sea.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 By these he punisheth nations, And by these he giveth food in abundance.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 His hands he covereth with lightning; He giveth it commandment against an enemy.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 His thunder maketh him known; Yea, to the herds, as he ascendeth on high.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
