Job 32
1 So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Then was kindled the wrath of Elihu, the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram; against Job was his wrath kindled, because he accounted himself righteous rather than God.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 Against his three friends also was his wrath kindled, because they had not found an answer, and yet had condemned Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Now Elihu had delayed to reply to Job, because they were older than himself.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 But when Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, his wrath was kindled.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 Then spake Elihu, the son of Barachel, the Buzite, and said: I am young, and ye are very old; Therefore I was afraid, And durst not make known to you my opinion.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said, “Days should speak, And the multitude of years should teach wisdom.”
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But it is the spirit in man, Even the inspiration of the Almighty, that giveth him understanding.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Great men are not always wise, Nor do the aged always understand what is right.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore, I pray, listen to me: I also will declare my opinion.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Behold, I have waited for your words, I have listened to your arguments, Whilst ye searched out what to say;
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Yea, I have attended to you; And behold, none of you hath refuted Job, Nor answered his words.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Say not, then, “We have found out wisdom; God must conquer him, not man.”
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 He hath not directed his discourse against me, And with speeches like yours will I not answer him.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 They were confounded! they answered no more! They could say nothing!
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 I waited, but they spake not; They stood still; they answered no more!
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Therefore will I answer, on my part; I also will show my opinion.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of matter; The spirit within me constraineth me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Behold, my bosom is as wine that hath no vent; Like bottles of new wine, which are bursting.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I will speak, that I may be relieved; I will open my lips and answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 I will not be partial to any man's person, Nor will I flatter any man.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I know not how to flatter; Soon would my Maker take me away.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
