Job 27
1 Moreover Job continued his discourse, and said:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 As God liveth, who hath rejected my cause, And the Almighty, who hath afflicted my soul;
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 As long as my breath is in me, And the spirit of God is in my nostrils,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Never shall my lips speak falsehood, Nor my tongue utter deceit.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 God forbid that I should acknowledge you to be just: To my last breath will I assert my integrity.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 I will hold fast my innocence, and not let it go; My heart reproacheth me for no part of my life.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 May mine enemy be as the wicked, And he that riseth up against me as the unrighteous!
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what is the hope of the wicked, when God cutteth off his web, And taketh away his life?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Will he listen to his cry, When trouble cometh upon him?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Can he delight himself in the Almighty, And call at all times upon God?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 I will teach you concerning the hand of God; That which is with the Almighty I will not conceal.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Behold, ye yourselves have all seen it; Why then do ye cherish such vain thoughts?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This is the portion of the wicked man from God, —The inheritance which oppressors receive from the Almighty.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 If his children be multiplied, it is for the sword; And his offspring shall not be satisfied with bread.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Those of them that escape shall be buried by Death, And their widows shall not bewail them.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Though he heap up silver as dust, And procure raiment as clay, —
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 He may procure, but the righteous shall wear it, And the innocent shall share the silver.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 He buildeth his house like the moth, Or like the shed which the watchman maketh.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 The rich man lieth down, and is not buried; In the twinkling of an eye he is no more.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Terrors pursue him like a flood; A tempest stealeth him away in the night.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 The east wind carrieth him away, and he perisheth; Yea, it sweepeth him away from his place.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 God sendeth his arrows at him, and doth not spare; He would fain escape from His hand.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 Men clap their hands at him, And hiss him away from his place.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
