Job 23
1 Then Job answered and said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Still is my complaint bitter; But my wound is deeper than my groaning.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 O that I knew where I might find him! That I might go before his throne!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 I would order my cause before him, And fill my mouth with arguments;
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 I should know what he would answer me, And understand what he would say to me.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Would he contend with me with his mighty power? No! he would have regard to me.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Then would an upright man contend with him, And I should be fully acquitted by my judge.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 But, behold, I go eastward, and he is not there; And westward, but I cannot perceive him;
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 To the north, where he worketh, but I cannot behold him; He hideth himself on the south, and I cannot see him.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 But he knoweth the way which is in my heart; When he trieth me, I shall come forth as gold.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 My feet have trodden in his steps; His way I have kept, and have not turned aside from it.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 I have not neglected the precepts of his lips; Above my own law have I esteemed the words of his mouth.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 But he is of one mind, and who can turn him? And what he desireth, that he doeth.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 He performeth that which is appointed for me; And many such things are in his mind!
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Therefore I am in terror on account of him; When I consider, I am afraid of him.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 For God maketh my heart faint; Yea, the Almighty terrifieth me;
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Because I was not taken away before darkness came, And he hath not hidden darkness from mine eyes.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
