Job 22
1 Then Eliphaz the Temanite answered and said:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Can a man, then, profit God? Behold, the wise man profiteth himself.
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Is it a pleasure to the Almighty, that thou art righteous; Or a gain to him, that thou walkest uprightly?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Will he contend with thee because he feareth thee? Will he enter with thee into judgment?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Hath not thy wickedness been great? Have not thine iniquities been numberless?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 For thou hast taken a pledge from thy brother unjustly, And stripped the poor of their clothing.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Thou hast given the weary no water to drink, And withholden bread from the hungry.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 But the man of power, his was the land, And the honorable man dwelt in it.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Thou hast sent widows away empty, And broken the arms of the fatherless.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Therefore snares are round about thee, And sudden fear confoundeth thee;
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Or darkness, through which thou canst not see, And floods of water cover thee.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Is not God in the height of heaven? And behold the stars, how high they are!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Hence thou sayest, “What doth God know? Can he govern behind the thick darkness?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Dark clouds are a veil to him, and he cannot see; And he walketh upon the arch of heaven.”
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Wilt thou take the old way Which wicked men have trodden,
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Who were cut down before their time, And whose foundations were swept away by a flood?
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Who said unto God, “Depart from us!” And, “What can the Almighty do to us?”
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 And yet he filled their houses with good things!—Far from me be the counsel of the wicked!
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 The righteous see their fate, and rejoice; And the innocent hold them in derision.
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 “Truly our adversary is destroyed, And fire hath consumed his abundance!”
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Acquaint now thyself with him, and be at peace: Thus shall prosperity return to thee.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Receive, I pray thee, instruction from his mouth, And lay up his words in thy heart.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 If thou return to the Almighty, thou shalt be built up; If thou put away iniquity from thy tent.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Cast to the dust thy gold, And the gold of Ophir to the stones of the brook:
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Then shall the Almighty be thy gold, Yea, treasures of silver unto thee;
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 For then shalt thou have delight in the Almighty, And shalt lift up thy face unto God.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Thou shalt pray to him, and he shall hear thee, And thou shalt perform thy vows.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 The purpose which thou formest shall prosper with thee, And light shall shine upon thy ways.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 When men are cast down, thou shalt say, “There lifting up!” And the humble person he will save.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 He will deliver even him that is not innocent. The purity of thy hands shall save him.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
