Job 19
1 But Job answered and said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 How long will ye vex my soul, And break me in pieces with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 These ten times have ye reviled me; Without shame do ye stun me!
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 And be it, indeed, that I have erred, My error abideth with myself.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Since, indeed, ye magnify yourselves against me, And plead against me my reproach,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Know then that it is God who hath brought me low; He hath encompassed me with his net.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Behold, I complain of wrong, but receive no answer; I cry aloud, but obtain no justice.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He hath fenced up my way, so that I cannot pass, And hath set darkness in my paths.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He hath stripped me of my glory, And taken the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He hath destroyed me on every side, and I am gone! He hath torn up my hope like a tree.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 He kindleth his anger against me, And counteth me as his enemy.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops advance together against me; They throw up for themselves a way to me, And encamp around my dwelling.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 My brethren he hath put far from me, And my acquaintance are wholly estranged from me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have forsaken me, And my bosom friends have forgotten me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 The foreigners of my house, yea, my own maid-servants, regard me as a stranger; I am an alien in their eyes.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I call my servant, and he maketh no answer; With my own mouth do I entreat him.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My breath is become strange to my wife, And my prayers also to my own mother's sons.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even young children despise me; When I rise up, they speak against me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 All my bosom friends abhor me, And they whom I loved are turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 My bones cleave to my flesh and my skin, And I have scarcely escaped with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Have pity upon me, O ye my friends! have pity upon me; For the hand of God hath smitten me!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do ye persecute me like God, And are not satisfied with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 O that my words were now written! O that they were marked down in a scroll!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 That with an iron pen, and with lead, They were engraven upon the rock for ever!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Yet I know that my Vindicator liveth, And will hereafter stand up on the earth;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And though with my skin this body be wasted away, Yet without my flesh shall I see God.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Yea, I shall see him my friend; My eyes shall behold him, and not another: For this, my soul panteth within me.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Since ye say, “How may we persecute him, And find grounds of accusation against him?”
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Be ye afraid of the sword! For malice is a crime for the sword; That ye may know that judgment cometh.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
