Mark 4
1 And again he began to teach by the seaside. And a large crowd was gathered to him, so that he entered into a boat in the sea, and sat down. And the whole crowd was on the land by the sea.
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
2 And then he taught them many things in parables, and told them in his teaching,
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
3 "Listen. Look, the sower who went out to sow.
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
4 And it happened, as he sowed, some seed fell by the road, and the birds came and devoured it.
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
5 And others fell on the rocky ground, where it had little soil, and immediately it sprang up, because it had no depth of soil.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
6 And when the sun came up, it was scorched; and because it had no root, it withered away.
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
7 And others fell among the thorns, and the thorns grew up, and choked it, and it yielded no fruit.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
8 And others fell into the good ground, and yielded fruit, growing up and increasing; and brought forth thirty times, and sixty times, and one hundred times."
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
9 And he said, "Whoever has ears to hear, let him hear."
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
10 And when he was alone, those who were around him with the twelve asked him about the parables.
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11 And he said to them, "To you has been given the mystery of the Kingdom of God, but to those who are outside, all things are done in parables,
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
12 that 'seeing they may see, and not perceive; and hearing they may hear, and not understand; lest perhaps they should turn and be forgiven.'"
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13 And he said to them, "Do you not understand this parable? And how will you understand all of the parables?
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
14 The farmer sows the word.
A magvető az ígét hinti.
15 And these are the ones by the road where the word is sown; and when they have heard, immediately Satan comes, and takes away the word which has been sown in them.
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
16 And these in a similar way are those who are sown on the rocky places, who, when they have heard the word, immediately receive it with joy.
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
17 And they have no root in themselves, but are short-lived. Then, when oppression or persecution arises because of the word, immediately they stumble.
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 And others are those who are sown among the thorns; these are the ones who have heard the word,
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
19 and the cares of the age, and the deceitfulness of riches, and the lusts of other things entering in choke the word, and it becomes unfruitful. (aiōn g165)
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
20 And those which were sown on the good ground are those who hear the word, and accept it, and bear fruit, some thirty times, some sixty times, and some one hundred times."
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
21 And he said to them, "Is the lamp brought to be put under a basket or under a bed? Is it not put on a stand?
És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22 For there is nothing hidden, except that it should be made known; neither was anything made secret, but that it should come to light.
Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23 If anyone has ears to hear, let him hear."
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
24 And he said to them, "Consider carefully what you hear. With whatever measure you measure, it will be measured to you, and more will be given to you.
És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
25 For whoever has, more will be given, and he who does not have, even that which he has will be taken away from him."
Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
26 And he said, "The Kingdom of God is like someone who scatters seed on the earth,
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27 and he sleeps and rises night and day, and the seed springs up and grows; he doesn't know how.
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28 The earth bears fruit, first the blade, then the ear, then the full grain in the ear.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29 But when the fruit is ripe, immediately he puts forth the sickle, because the harvest has come."
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
30 And he said, "To what will we liken the Kingdom of God? Or with what parable will we use for it?
És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
31 It's like a mustard seed, which, when it is sown upon the soil, though it is less than all the seeds that are upon the soil,
A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
32 And when it is sown, grows up, and becomes greater than all the garden plants, and puts out large branches, so that the birds of the sky can lodge under its shadow."
És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33 And with many such parables he spoke the word to them, as they were able to hear it.
És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
34 And he did not speak to them without a parable; but privately to his own disciples he explained everything.
Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
35 And on that day, when evening had come, he said to them, "Let us go over to the other side."
Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
36 And leaving the crowd, they took him with them, even as he was, in the boat. And other boats were with him.
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
37 And a big wind storm arose, and the waves beat into the boat, so much that the boat was already filled.
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
38 And he himself was in the stern, asleep on the cushion, and they woke him up, and told him, "Teacher, do you not care that we are dying?"
Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39 And he awoke, and rebuked the wind, and said to the sea, "Peace. Be still." And the wind ceased, and there was a great calm.
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
40 And he said to them, "Why are you so afraid? Do you still have no faith?"
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
41 And they were greatly afraid, and said to one another, "Who then is this, that even the wind and the sea obey him?"
És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
