Job 7
1 "Isn't a man forced to labor on earth? Aren't his days like the days of a hired hand?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 As a servant who earnestly desires the shadow, as a hireling who looks for his wages,
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 so am I made to possess months of misery, wearisome nights are appointed to me.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 When I lie down, I say, 'When shall I arise, and the night be gone?' I toss and turn until the dawning of the day.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 My flesh is clothed with worms and clods of dust. My skin closes up, and breaks out afresh.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 My days are swifter than a weaver's shuttle, and are spent without hope.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 Oh remember that my life is a breath. My eye shall no more see good.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 The eye of him who sees me shall see me no more. Your eyes shall be on me, but I shall not be.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 As the cloud is consumed and vanishes away, so he who goes down to Sheol shall come up no more. (Sheol h7585)
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 He shall return no more to his house, neither shall his place know him any more.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 "Therefore I will not keep silent. I will speak in the anguish of my spirit. I will complain in the bitterness of my soul.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Am I a sea, or a sea monster, that you put a guard over me?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 When I say, 'My bed shall comfort me. My couch shall ease my complaint;'
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 then you scare me with dreams, and terrify me through visions:
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 so that my soul chooses strangling, death rather than my bones.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 I loathe my life. I do not want to live forever. Leave me alone, for my days are but a breath.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 What is man, that you should magnify him, that you should set your mind on him,
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 that you should visit him every morning, and test him every moment?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 How long will you not look away from me, nor leave me alone until I swallow down my spittle?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 If I have sinned, what do I do to you, you watcher of men? Why have you set me as a mark for you, so that I am a burden to myself?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 Why do you not pardon my disobedience, and take away my iniquity? For now shall I lie down in the dust. You will seek me diligently, but I shall not be."
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
