Job 30
1 "But now those who are younger than I have me in derision, whose fathers I would have disdained to put with my sheep dogs.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Of what use is the strength of their hands to me, men in whom ripe age has perished?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 They are gaunt from lack and famine. They gnaw the dry ground, in the gloom of waste and desolation.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 They pluck salt herbs by the bushes. The roots of the broom are their food.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 They are driven out from the midst of men. They cry after them as after a thief;
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 So that they dwell in frightful valleys, and in holes of the earth and of the rocks.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Among the bushes they bray; and under the nettles they are gathered together.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 They are children of fools, yes, children of base men. They were flogged out of the land.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 "Now I have become their song. Yes, I am a byword to them.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 They abhor me, they keep their distance from me, and do not hesitate to spit in my face.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 For he has untied his cord, and afflicted me; and they have thrown off restraint before me.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 On my right hand rise the rabble. They thrust aside my feet, They cast up against me their ways of destruction.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 They mar my path, They set forward my calamity, without anyone's help.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 As through a wide breach they come, in the midst of the ruin they roll themselves in.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Terrors have turned on me. They chase my honor as the wind. My welfare has passed away as a cloud.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 "Now my soul is poured out within me. Days of affliction have taken hold on me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 In the night season my bones are pierced in me, and the pains that gnaw me take no rest.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 By great force is my garment disfigured. It binds me about as the collar of my coat.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 He has cast me into the mire. I have become like dust and ashes.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 I cry to you, and you do not answer me. I stand up, and you gaze at me.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 You have turned to be cruel to me. With the might of your hand you persecute me.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 You lift me up to the wind, and drive me with it. You dissolve me in the storm.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 For I know that you will bring me to death, To the house appointed for all living.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 "However doesn't one stretch out a hand in his fall? Or in his calamity therefore cry for help?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Did I not weep for him who was in trouble? Wasn't my soul grieved for the needy?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 When I looked for good, then evil came; When I waited for light, there came darkness.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 My heart is troubled, and doesn't rest. Days of affliction have come on me.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 I go mourning without the sun. I stand up in the assembly, and cry for help.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 I am a brother to jackals, and a companion to ostriches.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 My skin grows black and peels from me. My bones are burned with heat.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Therefore my harp has turned to mourning, and my pipe into the voice of those who weep.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
