2 Corinthians 3
1 Are we beginning again to commend ourselves? We do not need, as do some, letters of commendation to you or from you, do we?
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2 You are our letter, written in our hearts, known and read by everyone;
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3 being revealed that you are a letter of Christ, served by us, written not with ink, but with the Spirit of the living God; not in tablets of stone, but in tablets that are hearts of flesh.
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 Such confidence we have through Christ toward God;
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5 not that we are sufficient of ourselves, to account anything as from ourselves; but our sufficiency is from God;
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6 who also made us sufficient as servants of a new covenant; not of the letter, but of the Spirit. For the letter kills, but the Spirit gives life.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 But if the service of death, written engraved on stones, came with glory, so that the children of Israel could not look steadfastly on the face of Moses for the glory of his face; which was passing away:
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
8 won't service of the Spirit be with much more glory?
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9 For if the service of condemnation has glory, the service of righteousness exceeds much more in glory.
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10 For truly that which has been made glorious has not been made glorious in this respect, by reason of the glory that surpasses.
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11 For if that which passes away was with glory, much more that which remains is in glory.
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12 Having therefore such a hope, we use great boldness of speech,
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13 and not as Moses, who put a veil on his face, that the children of Israel would not look steadfastly on the end of that which was passing away.
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14 But their minds were hardened, for until this very day at the reading of the old covenant the same veil remains, because in Christ it passes away.
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15 But to this day, when Moses is read, a veil lies on their heart.
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16 But whenever one turns to the Lord, the veil is taken away.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17 Now the Lord is the Spirit and where the Spirit of the Lord is, there is liberty.
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18 But we all, with unveiled face looking as in a mirror the glory of the Lord, are transformed into the same image from glory to glory, even as from the Lord, the Spirit.
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
