Psalms 77
1 [For the Chief Musician. To Jeduthun. A Psalm by Asaph.] My cry goes to God. Indeed, I cry to God for help, and for him to listen to me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of my trouble I sought the LORD. My hand was stretched out in the night, and did not get tired. My soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remember God, and I groan. I complain, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 You hold my eyelids open. I am so troubled that I can't speak.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I have considered the days of old, the years of ancient times.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I remember my song in the night. I consider in my own heart; my spirit diligently inquires:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 "Will the LORD reject us forever? Will he be favorable no more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Has his loving kindness vanished forever? Does his promise fail for generations?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Has God forgotten to be gracious? Has he, in anger, withheld his compassion?" (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 And I thought, "This is my wounding, that the right hand of the Most High has changed."
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I will remember the works of the LORD; for I will remember your wonders of old.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 I will also meditate on all your work, and consider your doings.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Your way, God, is in the sanctuary. What god is great like God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 You are the God who does wonders. You have made your strength known among the peoples.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 You have redeemed your people with your arm, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw you, God. The waters saw you, and they writhed. The depths also convulsed.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds poured out water. The skies resounded with thunder. Your arrows also flashed around.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of your thunder was in the whirlwind. The lightnings lit up the world. The earth trembled and shook.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Your way was through the sea; your paths through the great waters. Your footsteps were not known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 You led your people like a flock, by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
